Ebből is látszik, hogy bár gazdasági és államháztartási kérdésről van szó elsődlegesen, az elválaszthatatlanul összefonódik a politikával és az érdekharccal. Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a sokak által hangoztatott magyarázatot, hogy kihasználva a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezetet – a forint legyengítésével és kötvényhozamokat elfogadhatatlan szintre emelésével – a piacok erőteljes nyomást gyakorolnak a magyar kormányra, hogy térjen vissza a „jól bevált” régi útra, aminek az alappillére az IMF-fel kötendő hitelmegállapodás.
HA A PIAC VISSZAVÁG
Amikor a Moody's novemberben gazdasági szakzsargonban bóvliba vágta, azaz befektetésre nem ajánlott pozícióba sorolta Magyarországot, akkor a magyar kormány még azt hihette, hogy van mozgástere. A kormány bejelentette, hogy IMF -hitelhez folyamodik, de nem sokkal ezután általános meglepetésre, nyíltan dacolva a nemzetközi pénzügyi szervezettel és az Európai Bizottsággal új jegybanktörvény elfogadtatása mellett döntött, amivel -- előreláthatóan -- hatalmas felháborodást váltott ki. Nem túlzás azt állítani, hogy nem volt olyan elemző, aki magyarázatot tudott volna adni ennek a minden elvárással szembemenő lépésnek az értelmére. Talán arról volt szól, hogy tárgyalási pozícióit mérlegelve a magyar kormány tesztelte a piac türelmét, azt, hogy hol van a végső határ, ameddig elmehet. Ha ez volt a cél, hát gyorsan megtapasztalhatta a határt: az ünnepek elmúlta után a piacok szinte egyik napról a másikra megroggyantották a forintot, és a CDS-díjszabások szintjét rendkívül magasnak mondható 750 bázispont fölöttire tornázták föl. Ez azt jelenti, hogy ekkor tízmillió euró ötéves magyar államkötvényre 750 000 euró feletti éves középárfolyamon kínálnak határidős törlesztéskockázat-biztosítási tranzakciókat, ami pedig a piacnak azt a vélekedését tükrözte, hogy a magyar államcsődnek nagyon nagy a valószínűsége. Egy ilyen vélekedés megszilárdulása, azaz a bizalmi válság kialakulása után az államkötvényeket már csak rendkívül magas kamattal lehetett értékesíteni, minek eredményeképp puszta álommá vált az államadósság piacról való finanszírozásának a lehetősége. Így magyarázza a történeteket legalábbis az elemzők túlnyomó többsége.
Ebben a magyarázatban valóban lehet valami, a magyar kormány ezt követő nyilatkozatai ugyanis már a kompromisszumkészségről szóltak, arról, hogy mindenképpen szükség van a megállapodásra, és hogy az elővigyázatossági helyett hajlandók belemenni a szigorúbb feltételekkel járó készenléti hitelbe is, ami jóval nagyobb beleszólást szavatol az IMF-nek. Fellegi Tamás tárca nélküli minisztert bízták meg a tárgyalások lefolytatásával, amelyek zárt ajtók mögött hétfőn meg is kezdődtek.
NINCS KOMPROMISSZUM?
Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója szerint nem kívánnak Magyarországgal kompromisszumot kötni, magyarán, ha hinni lehet a kemény szavaknak, akkor vagy-vagy választás elé állítják a magyar kormányt. Az is igaz azonban, hogy senkinek sem érdeke Magyarország államcsődje, ami alapján azért remélhető, hogy a magyar tárgyalódelegáció a „gazdasági szabadságharcnak” véget vetve, az általuk használt háborús hasonlattal élve, nem feltétel nélküli békekötésre utazott Washingtonba.
Egyelőre még semmit sem tudni a tárgyalások menetéről, a hírek azonban, ahogy az lenni szokott, időnként kiszivárognak. A Figyelő a Nemzetközi Valutaalap január 18-ai ülésére készült, a lap birtokába került jelentésre hivatkozva azt állítja, hogy a következő feltételeket támasztja az IMF Magyarország elé: a jegybanki függetlenség visszaállítása; a Költségvetési Tanács megerősítése; szigorúbb költségvetési politika; a válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük; az ad hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése; a tervezett reformok végigvitele; a szociális juttatások rendszerének átalakítása; a közösségi közlekedési vállalatok átszervezése.
Ha igazak ezek a hírek, akkor ez azt jelenti, hogy a megegyezés föltétele a különutas gazdaságpolitika befejezése. Valószínűleg tehát ez lesz az ára az olcsó hitelekkel járó IMF-védőháló (mások szerint IMF-gyámság) biztonsága mögé való visszatérésnek.
