Hajszál híja volt, hogy Görögország tavaly nem esett ki az euróövezetből. Lettországot pedig már csak egy hajszál választja el az övezettől. Már csak jó fél évet kell „aludnia” a balti államnak, és csatlakozhat a 17 tagországot számláló uniós közösséghez, amelyet 2009 óta soha nem tapasztalt válság marcangol.
Brüsszel örül, mert a lettek belépése és a görögök bennmaradása (benntartása) jelzi: bizony van igény az euróra, s nemhogy széthullana a közösség, hanem tovább gyarapodik. Egy új taggal. A mintegy kétmillió lakosú Lettország tehát annak ellenére vezeti be az eurót, hogy az EU-t sújtó válságévekben, de különösen 2012 óta, sokan már azt találgatták, mikor omlik össze az eurózóna. Brüsszel reményei szerint a lett csatlakozás hozzájárulhat ahhoz, hogy megszűnjenek a valutaövezet felbomlásával kapcsolatos spekulációk.
A válság ellenére tehát még mindig akadnak olyan EU-tagállamok, amelyek az eurózónába igyekeznek, illetve képesek teljesíteni a közös valuta átvételének feltételeit. Ezt az EU kormányaként számon tartott Európai Bizottság a minap hivatalosan is megerősítette, javasolva Lettország csatlakozását az eurózónához 2014. január elsejétől. A javaslatra minden bizonnyal – június végi csúcstalálkozójukon – rábólintanak az EU állam- és kormányfői, s utána, július 9-én az uniós pénzügyminiszterek is. (A lett kormány az idén márciusban kérte hivatalosan az euróövezeti tagságot.).
A három balti állam közül Lettország lesz – Észtország után – a második, amely bevezeti az eurót. Észtországban már 2011 óta fizetnek az uniós pénzzel. A harmadik balti állam, Litvánia szintén kiáll az euró mellett, a tervek szerint 2015-ben vennék át. A régió vezető gazdasági hatalmának tartott Lengyelországban is előkerül időnként az euróra történő áttérés ötlete, de Bronislaw Komorowski államfő szerint csak a 2015-ös választás után fontolják meg komolyabban a lehetőséget. Donald Tusk miniszterelnök másként vélekedik: ő népszavazással rendezné az euró kérdését. Lengyelország egyébként még nem teljesítette az euró bevezetésének előfeltételeként szabott maastrichti kritériumokat; a lengyelek kétharmada meglenne euró nélkül is.
Sima ügy – gondolhatnák a kívülállók Lettországról. Ma már valóban helytálló a megállapítás, korábban azonban egészen más volt a helyzet. Lettországnak keserves utat kellett végigjárnia ahhoz, hogy állampolgárai – 18. uniós országként – jövő januártól euróra váltsák a nemzeti fizetőeszközüket, a latot, amely jelenleg az EU egyik legerősebb valutája. (Egy lat ugyanis 1,4 eurót ér.) Nagy árat kellett ezért fizetni: egymást követték a kemény megszorítások, leépítések és fizetéscsökkentések, a munkanélküliség pedig 14 százalékos, vagyis két százalékkal magasabb a jelenlegi uniós átlagnál. A közalkalmazottak harmadát elbocsátották, akit nem rúgtak ki, annak a fizetését 35 százalékkal visszavágták, a költségvetési kiadásokat és a jóléti programokat pedig kíméletlenül megnyirbálták. Mindez nem volt elegendő: az összeomlás elkerüléséhez tízmilliárd euró hitelt is kérni kellett az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), az összegnek a háromnegyedét azonban már sikerült visszafizetni.
De megérte, mert sikerült legyőzni a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, ráadásul Lettország megerősödve került ki a válságból, amely – 2008 óta – az ország bruttó hazai össztermékének (GDP) az ötödét, vagyis húsz százalékát emésztette fel. (Görögország esetében 25 százalékát.). A megszorítások és egyéb népszerűtlen kormányzati intézkedések eredménnyel jártak: Lettország gazdasága szárnyal, sőt, a legjobban teljesít az egész EU-ban.
Lettország jelenleg a legrobusztusabb GDP-növekedéssel és a második legnagyobb exportbővüléssel büszkélkedhet az EU-ban. A lett gazdaság 2011-ben és 2012-ben, éves átlagban 5,5 százalékkal nőtt. A költségvetési hiányt a GDP 1,2 százalékára sikerült leszorítani a 2009-es 9,7 százalékról (az euróövezetben legfeljebb 3 százalék engedélyezett). A GDP-arányos államadósság 41 százalékon áll (az eurózónában a felső határérték 60 százalék), az infláció pedig 1,3 százalék, jócskán az uniós referenciaértéknek számító 2,7 százalék alatt van.
Lettországot példaként ajánlják Brüsszelben a többi válságállam figyelmébe. Brüsszel szerint a lett példa bizonyítja, hogy a megszorításokkal eredményesen le lehet küzdeni a válságot. Feltéve, ha az adott ország elkötelezett a reformok mellett és a politika – a választók hitegetése és félrevezetése helyett – hajlandó népszerűtlen, kőkemény döntésekre.
A szakértők körében azonban megoszlanak a vélemények arról, hogy Lettország tapasztalata mennyire példaértékű. A kritikusok szerint a lett utat dicsérők nem veszik figyelembe azt, hogy a lakosság mekkora szociális és társadalmi árat fizetett a sikerért. A bírálók arra is emlékeztetnek, hogy az euró bevezetésének sok lett nem örül, mert az árak megugrásától tartanak. Brüsszel szerint nagy arányú drágulásoktól nem kell tartani, hisz a korábbi – így pl. a ciprusi, az észt, a máltai, a szlovén, vagy épp a szlovák – példák ezt nem igazolják.
Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy Lettországban aggodalomra adhat okot, hogy a bankrendszer – mintegy húszmilliárd eurós – betétállományának csaknem a fele külföldiek (főleg oroszok) kezében van. Sokan pedig attól tartanak, hogy az euróövezethez való csatlakozás után a beáramló külföldi (orosz) tőke második Ciprussá változtathatja az országot. Brüsszel úgy ítéli meg, hogy ez a nagy mennyiségű külföldi pénz Lettország esetében nem jelent komoly veszélyt, mert a lett bankrendszer mérete és a gazdaságban betöltött szerepe teljesen más, mint például Ciprusé.
