Nagy meglepetést keltett a minap a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégének bejelentése, hogy az újvidéki székhelyű, immár orosz tulajdonban levő Szerbiai Kőolajipari Vállalat 2008-as évi valós vesztesége nyolcmilliárd dinár.
A pénznek lába kelhet, ezt tanúsítja a szólás, s erről tanúskodik a NIS eladása kapcsán kipattant botrány is. A Gazpromnak eladott Szerbiai Kőolajipar (NIS) márciusi kimutatásában 2008-ban még 2,3 milliárd dináros nyereséget könyvelt el. Ezen az adaton senki sem lepődött meg, hiszen a cég 2002 és 2007 között folyamatosan nyereséggel gazdálkodott, az éves profitja 2,4 és 6,6 milliárd dinár között alakult. Az adatot hallva legföljebb azt állapíthatta meg az ember, hogy jó üzletnek bizonyult, hogy az orosz olajipari mamutcég jutányos áron megvásárolta a NIS 51 százalékos tulajdonjogát.
Fontos megemlíteni, hogy a 2008-as bevétel még teljes egészében az államkasszát illette volna, ugyanis a NIS eladása az idei év elején történt. Ebből azonban nem lesz semmi, ugyanis a szerb kormány kérésére vizsgálatot végző Ernst and Young, a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cége héten napvilágot látott jelentése megerősítette az oroszok által felkért KPMG könyvvizsgáló ház korábbi megállapítását, hogy a NIS-nek legalább 8 milliárd dináros vesztesége volt az elmúlt évben. A NIS-ből tehát az államkassza egy petákot sem láthat az idén, sőt a vállalat, pontosabban a mögöttük álló Gazprom ezek után eséllyel kérheti a szerb kormánytól, hogy fizessen kártérítést, illetve további részvények átadásával az üzletkötésnél közölt hamis adatok miatt kártalanítsa az orosz céget.
Petar Škundrić energiaügyi miniszter szerint a hatalmas veszteség ténye nem befolyásolja a Gazprommal megkötött szerződés véghezvitelét. Mint mondta, a vizsgálatra csupán azért volt szükség, hogy megállapítsák a cég tényleges pénzügyi helyzetét.
Ez a válasz nem megnyugtató, még a botrány kapcsán fölmerült kérdésekre sem ad magyarázatot. Hogyan történhetett meg, hogy hamis adatokat közöltek a NIS pénzügyi helyzetéről? Mióta történik ez? Ennek alapján ugyanis joggal felvetődik a gyanú, hogy az előző évek nyereségről szóló adataiban sem hihetünk. Ha viszont azok valós tényállást közöltek, akkor mi történhetett 2008-ban, hogy egyik évről a másikra ilyen óriásira duzzadt a veszteség. Magyarán: egy év alatt hova tűnt a pénz?
