A szerb kormányfő, Mirko Cvetkovi ć tanácskozást megnyit ó szónoklatát azzal zárta, hogy „bárcsak minden év annyira sikeres volna a mezőgazdaság számára, mint amennyire az idei volt”. Reméljük ez a jókívánság nem válik valóra, hiszen sok szempontból ez az év volt a politikai nyitás utáni szerbiai mezőgazdaság egyik legsötétebb éve.
A gazdák mindig is fenntartással fogadták azt, amikor a mezőgazdaság ügyeiről íróasztal mellett döntenek, vagy konferenciai szószék mögül szónokolnak arról üres szólamokat pufogtatva. Nemcsak a termelőkről mondható el ez, a dán gazdacsaládból származó Mariann Fischer Boel, az Európai Unió jelenlegi mezőgazdasági biztosa is azzal kezdte működését az idén, hogy tárcája népes hivatalnoktársaságát terepre küldte, az istállószag és a kemény földművesmunka oldaláról is betekintést nyerhessenek a mezőgazdaság valóságába.
A tegnapi belgrádi, az AgroPress hírügynökség, a mezőgazdasági minisztérium és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) által szervezett „Szerbiai Agrobiznisz 2010” nevű konferencia kapcsán jutnak az ember eszébe ezek a gondolatok, ugyanis az ott elhangzó kormányfői beszédből is ez a végletes bürokratikus szemléletmód hatott át. Mirko Cvetković rövid, tanácskozást megnyitó fölszólalásából arra következtethetnénk, hogy a Szerbia mezőgazdasági helyzetét egyetlen, számsorokból álló adattal összegezni lehetne: azzal, hogy a szerbiai mezőgazdaság az idei év első hét hónapját 320 millió dolláros külkereskedelmi többlettel zárta. A kormányfő szavaiból arra következtethetünk, hogy igazolja, jó úton jár a szerbiai mezőgazdaság, „aminek a kivitelét – mint mondta – elkerülte a válság szele”. Cvetković szerint „egy sikeres mezőgazdasági év vége felé járunk”.
Csak a bürokrata szemléletmód láthatja így, ami a kiviteli és a behozatali mérleg egyensúlyán túl mással nem foglalkozik. Ez az adat voltaképpen csak arról árulkodik, hogy nagyobb volt a mezőgazdasági termékek exportja, mint az importja. Ennek egyik magyarázata, hogy a válság következtében csökkent a kereslet, s így a behozatal mértéke is. Másrészt egy sokéves tendenciáról, nem pedig újdonságról van szó, már régóta az a helyzet, hogy a szerbiai mezőgazdaság jelentős kiviteli többletet termel, mondhatni ez az ország egyetlen olyan gazdasági ágazata, ami erre már évek óta képes. Ebből valóban jogosan vonható le a tanulság, hogy szemmel látható „milyen jelentősége van az agrárágazatnak Szerbia számára”. Az viszont semmiképp sem következik ebből az adatból, hogy egy „sikeres mezőgazdasági évad vége felé járnánk”. Csak a kivitel szemszögéből volt eddig sikeres ez az év, a mezőgazdaság termelő szemszögéből nézve a katasztrófa éve volt. Megszégyenítően alacsony áron kénytelenek eladni a terményeiket a monopolhelyzetet élvező fölvásárlóknak, ráadásul a nagy károkat okozó tavaszi szárazsággal még az időjárás sem volt kegyes a termelőkhöz. Az, hogy a fölvásárlók és a kiszállítók jól keresnek az áron alul fölvásárolt mezőgazdasági terményekből, nem következik, hogy a termelők bármi hasznát látnák ennek. A magas kiviteli arány pusztán csak azt valószínűsíti, hogy a magtáraknak, a földolgozóknak és az exportcégeknek jó üzlet, jó „agrobiznisz” a fölvásárlás.
Az sem felel meg a valóságnak az, amit Cvetković kormányfő állított rövid fölszólalásában, hogy „a mezőgazdasági termények árcsökkenését az üzemanyag, a műtrágya és a többi újratermelési alapanyag árcsökkenése kísérte, aminek köszönhetően nem került veszélybe a mezőgazdaság nyereségessége“. Utólag, akkor amikor már elszórta a műtrágyát és elhasználta a gázolajat, valóban némiképp csökkent ezeknek az újratermelési alapanyagoknak az ára, de ez még mindig olyan magas érték, hogy a jelenlegi fölvásárlói árak mellett így sem beszélhetünk a tiszta nyereség lehetőségéről.
Úgy tűnik, a tegnapi konferencián nemcsak zakóba öltözve beszéltek a mezőgazdaságról, hanem képletesen szólva, a mezőgazdaságot is zakóba öltöztették, hátha a szép ruha látványa elrejti azt a nyomorúságot, amivel az utóbbi időben ennek az ágazatnak szembe kell néznie.
