Vannak adóparadicsomok, erről már legalább azóta tudunk, amióta a kilencvenes években a szerbiai „üzletemberek” Ciprusba menekítették a sötét utakon megszerzett pénzt, ahonnan az később, már tisztára mosva, mint „befektetés” tért vissza az országba. Az elmúlt hónapokban a magyarországi média is a magas hazai adóterheket kijátszó offshorre-lovagokról volt hangos, akik a pénzt szintén Ciprus szigetére utaztatták: oda-vissza. Valamikor ez a gyönyörű, tenger ölelte hely a szerelem istennője, Afrodité szigeteként volt ismert. Ma már, úgy látszik egészen más földöntúli hatalmasság lakja, pénznek nevezik ezt a modern istenséget, akinek a mindenkori társa nem a szerelemnyilakat lövöldöző Erósz, hanem a bekötött szemű, nagyvonalú és elnéző adópolitika, amely nem kérdezi, hogy honnan jött és milyen-úton módon szaporodott szép kis summává a pénz.
Egy szó, mint száz, bárhogyan is tagadják egyesek, adóparadicsomok márpedig vannak! A hozzánk legközelebb eső Cipruson található egyik. A jelek szerint nemcsak adóparadicsomok, hanem bankparadicsomok is léteznek, s ezek egyike Szerbia. Erre következtethetünk legalábbis abból, amit a szerb kormányfő, Mirko Cvetković a múlt héten New Yorkban mondott. A halk hangú, óvatos miniszterelnök most szokatalanul éles kijelentésre ragadtatta el magát az ENSZ világgazdasági válságról szóló tanácskozásán: szavai szerint a kormánykabinet vizsgálata megállapította, hogy Szerbiában a külföldi bankok akár hétszer akkora haszonkulccsal dolgoznak, mint az anyaországukban. Emiatt számíthat bankparadicsomnak Szerbia, ami természetesen csak a bankoknak az, a külföldi tulajdonba került pénzintézetek szolgáltatásait igénybe vevő szerbiai polgároknak aligha. Ők gyakran a „pokol kínjait“ élik meg amíg a magas kamatterheket visszafizetik. A Szerbiába települt bankok viszont élnek és virulnak, mint Marci Hevesen! A 2006-os 147,2 milliárd dinár volt az alaptőkéjük, amit 2009-re 391 milliárd dinárra sikerült föltornázniuk. Bárki megirigyelhetné őket ezért az üzleti sikerért.
A bankok azonnal tiltakoztak a miniszterelnök kijelentése miatt. Udvarias szavakkal tanácsolták el őt attól, hogy a bankok haszonkulcsaival foglalkozzon. „Törje a fejét inkább azon, hogy miért van ilyen magas infláció és miért ilyen drága az üzemanyag” – üzentek a sajtón keresztül. A magas haszonkulcsot azzal magyarázták, hogy Szerbia a nagy kockázatú országok közé tartozik. Ez ugyebár mindent megmagyaráz. Vagy mégsem? A térség első számú bankparadicsoma ugyanis Magyarország, amit stabil, „megdönthetetlen” kormányai miatt, eddig legalábbis, senki sem sorolt a magas kockázatú országok közé.
Mirko Cvetković kormányfő logikus okfejtés keretében, az orvoslásra szoruló helyzetet illusztrálva ejtett szót a fölháborítóan magas szerbiai banki haszonkulcsokról. Kiinduló álláspontja szerint a föltörekvő gazdaságok a világgazdaság motorjai lehetnének, fontos tényezők a világgazdasági válság leküzdésében, ám a pénzügyi szektor a magas haszonkulcsokkal fékezi ezeknek az országoknak a gazdasági fejlődését. „A haszonkulcsok magassága nincs összhangban a befektetési kockázattal, a más területeken termelődött veszteségeket a fejlődő országokra terhelve finanszírozzák.” Vagy ahogyan közérthető szókimondással a parasztember mondaná: a mi zsírunkon híznak.
A magyarországi helyzettel kapcsolatban Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke a Magyar Nemzetnek nyilatkozva a következő megdöbbentő állítással hozakodott elő: „A felvett 25 milliárd dollár szakaszos lehívása a nemzetközi pénzügyi közösség igényét szolgálta. Az volt a célja, hogy az országba beáramlott horribilis spekulatív tőke kivonulásához biztosítsa a devizafedezetet. Ugyanis a külföldi deviza forintra váltva szerzi nagy nyereségét – a magyar kamatszinten –, de a nyereséget devizában akarja elvinni. Ehhez már nincs elég devizánk, tehát bespájzoltunk. Csakhogy a terhét a magyar lakosság nyakába varrták anélkül, hogy a valódi indokról és a várható hatásáról tájékoztatták volna.” Emlékeznek még? A tavalyi év végén Szerbiában is nagy riadalmat keltett, hogy a gazdasági válság kitörésének a hírére szinte egyik-napról a másikra 1 milliárd dollárral lett kevesebb az ország devizatartaléka. Vajon kik vihették ki az országból ezt a hatalmas mennyiségű pénzt?
