Az utóbbi időszakban a szerbiai sajtó ismét a megszorítások szükségességéről kezdett el cikkezni. A fölröppentett rémhír szerint könnyen megtörténhet, hogy a költségvetés siralmas állapota miatt akár még a nyugdíjak kifizetésére sem lesz képes az állam, s újból előszedték a közszférában dolgozók fizetésének a kérdését, ami állítólag a szerbiai büdzsére elviselhetetlen terheket ró.
Ebből a kilátástalan helyzetből pedig csak két módon lehetséges kikerülni: vagy fizetéscsökkentéssel, amint azt Radovan Jelašić bankkormányzó fölvetette, vagy elbocsátásokkal, amint arról Mlađan Dinkić gazdasági miniszter beszélt. És természetesen az áfa várható megemelésének a hírét sem felejtette el velünk közölni a szerb média.
Ezeket a rossz híreket előjelként érdemes figyelembe venni. Nem az ország gazdasági-pénzügyi helyzetéről tájékoztatnak elsősorban – részben persze arról is –, hanem mindenekelőtt arról, hogy közeleg a Nemzetközi Valutaalappal (az IMF-el) esedékes tárgyalások időszaka, ahol majd be kell nyújtani az eddig végrehajtottakról szóló bizonyítványt. Vagy számlát? Rosszhiszeműen akár így is nevezhetnénk a véghezvitt kormányintézkedéseknek és a valutaalapi elvárásoknak a küszöbön álló szembesítését. Augusztus már itt kopogtat az ajtónkon, ideje lépni: elő kell készíteni a terepet, föl kell puhítani a közvéleményt, nehogy a gazdasági világválság közelgő végéről szóló optimista vélekedések alapján tévhitben ringassa magát, hogy most már csak jobb következhet.
Nemcsak a média kreálta luftballonról van azonban szó. Derűlátásra semmi ok, a szerbiai költségvetés valóban siralmas helyzetben van, aminek az újbóli átütemezése valószínűleg nem sokat várathat magára. A büdzsé ez évre tervezett bevételi oldala 586,2 milliárd dinár, az első öt hónapban viszont csak 217,9 milliárd dinár folyt be az államkasszába. Az adóbevételek jóval kisebbek a vártnál, aminek részint az lehet az oka, hogy vállalkozások egy része a szürkegazdaságba próbál menekülni a biztos tönkremenetel elől. A stabilitási és társulási egyezmény „egyoldalú” januári bevezetésével jelentősen csökkentek a vámbevételek is. Egyszóval a költségvetés ma nem igazán mondhatja el magáról: köszönöm, jól vagyok!
Az eddigi tapasztalatok alapján tudhatjuk, hogy a Nemzetközi Valutaalap a büdzsé e betegeskedésére egyetlen gyógyszert ismer: a megszorításokat. Bizonyosra vehető, hogy az IMF-el folytatott augusztusi tárgyalásokon föl fog vetődni ez a kérdés. Sőt, valószínűleg ez képezi majd a tárgyalások központi témáját. A szerb fél, a Mlađan Dinkić által fölvetettek szerint, a kölcsön fejében az előrelátottnál nagyobb költségvetési hiány engedélyezését szeretné elfogadtatni az IMF-fel, amit természetesen csak az államadósság növelésével, vagyis hitelekkel lehetséges finanszírozni. A gazdasági miniszter szerint Szerbia kevésbé eladósodott, mint az Európai Unió országai, amelyek „átlagos eladósodottsága a bruttó nemzeti össztermék 100 százalékára rúg”. Meggyőzési igyekezetében ezzel a kijelentéssel alaposan elvetette a sulykot Dinkić, még a „feje búbjáig“ eladósodott Magyarországnak is „csak“ a bruttó nemzeti össztermékének a 80 százalékára emelkedett eddig az államadóssági rátája. A helyzetet ismerve valószínűleg a jövőben lesz ez a szám magasabb is, de hát egyelőre, ha hinni lehet a nyilatkozattevőknek, ennyi az ennyi.
Egy kis ország a maga kicsiny gazdaságával nem mérheti magát a nagyokhoz, akik a súlyosabb eladósodottságot is különösebb gond nélkül átvészelhetik. Szerbiának szűkös lehetőségeivel óvatosnak kellene lennie, a kis országoknak ugyanis rendkívül beszűkíti a mozgásterét a hatalmas adósságteher. A legjobb példa erre éppen Magyarország, ahol emiatt most nem léphetik meg azokat a válságkezelő intézkedéseket, amit a környező országokban rendre foganatosítanak. A forráshiánnyal küszködő ország nem csökkentheti kellőképpen az alapkamatot, nem engedheti meg magának a nagyobb költségvetési hiányt, nincsenek rendelkezésre álló forrásai a gazdaságösztönző intézkedésekhez, ehelyett megszorításokhoz kell folyamodnia, ami szükségképpen a belső vásárlóerő csökkenéséhez vezet tovább rontva ezáltal az amúgy is súlyos helyzeten.
