Az USA és Kína közötti nézeteltérés lehet a csütörtökön kezdődő szöuli G20-csúcstalálkozó fő vitatémája.Az álláspontok ütköztetése a médián keresztül már a találkozó előtt megkezdődött. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter javaslatát, hogy az országok fizetési mérlegük hiányát vagy többletét a GDP 4 százalékán belül tartsák, az elvileg még mindig a kommunizmust építő, kommunista párt vezette milliárdos ország pénzügyminisztere, Cuj Tien-kaj, azzal az okfejtéssel utasított vissza, hogy az ötlet a tervgazdálkodás időszakát idézi.
Barack Obama indiai útja is alighanem a csúcstalálkozó előkészületeihez tartozik, mint ahogy a sajtót tegnap bejárt nagyvonalúan hangzó amerikai ígéret is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének régóta követelt reformja után az ENSZ állandó tagjává válhatna India. Tálcán kínálja magát a következtetés, hogy itt voltaképpen a Kínával szembeni szövetségépítés folyik, de legalábbis annak a látszatát üzeni a médián keresztül Barack Obama a világ vezető gazdaságainak a szöuli találkozójához időzítve. A jelzésérték nyilvánvaló, s az is kétségbevonhatatlan, hogy Ázsia és a világ második legdinamikusabban fejlődő gazdaságában valóban erős szövetségesre találhat az Egyesült Államok.
No, de mi is fáj annyira az amerikaiaknak? A kínai valuta, a jüan dollárral szembeni alulértékeltsége, ami, mint mondják, előnyös helyzetbe hozza a távol-keleti ország gazdaságát. Ennek következtében az Egyesült Államok óriási, évi 200 milliárd dolláros külkereskedelmi mérleghiányt jegyez Kínával szemben. Az USA szerint a jüan 40 százalékos alulértékelése tisztességtelen előnyhöz juttatja a milliárdos országot a világpiacokon, mesterségesen tartja alacsony szinten a kínai termékárakat és bérköltségeket.
Az Egyesült Államok korábbi javaslata szerint megoldást erre a helyzetre a lebegő árfolyamrendszer gyors bevezetése hozna. Kína egyelőre nem akar kötélnek állni, nem hajlandó változtatni a rögzített jüan–dollár árfolyamon.
A két gazdasági nagyhatalom e régóta zajló vitájába illeszkedik Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter javaslata. Geithner levelet intézett kínai kollégájához, amelyben kifejtette, hogy a G20-aknak a jövőben olyan politikát kell folytatniuk, amellyel fizetési mérlegük negatív vagy pozitív egyenlegét a GDP-jük (a bruttó hazai termékük)négy százaléka alá szorítják, és tartózkodnak attól, hogy versenyképességüket a valutájuk leértékelésével vagy a fölértékelés megakadályozásával növeljék. A levél általánosságban szól a kitűzendő célokról, de a napnál is világosabb, hogy a benne foglaltak Kínának szóló üzenet. A távol-keleti ország külkereskedelmi többletének köszönhetően eddig 2650 milliárd dollárnyi valutakészletet halmozott föl, s a legnagyobb külkereskedelmi többletet, évi 200 milliárd dollárnyit éppen az Egyesült Államokkal szemben valósítja meg, ami gazdasági tekintetben kiszolgáltatottá teszi a világ vezető hatalmát. Annál is inkább, mert éppen erre, a milliárdokban mérhető többletre, visszavezethetően az amerikai állampapírok megvásárlójaként már régóta Kína az első számú finanszírozója az Egyesült Államok méretes költségvetési hiányának.
Az USA ikerdeficittel, hatalmas államháztartási és óriási külkereskedelmi mérleggel küzdő ország. Mindkét probléma Kína felé mutat, semmi meglepő nincs tehát Timothy Geithner fölvetésében.
Meglepetésként járta be a viszont a világot egy héttel ezelőtt a hír, hogy a Forbes legújabb listája szerint már nem Barack Obama, hanem a kínai elnök, Hu csin-tao, a világ legbefolyásosabb embere. Még ez is!
