Két évvel ezelőtt nagy felhajtással bejelentették, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió arról tárgyal, hogy létrehozza a világ legnagyobb gazdasági övezetét, ami magába foglalná a világ GDP-jének 60 százalékát, és ami a nyugati világ egyik utolsó nagy világraszóló kísérlete lenne arra, hogy a világgazdaság élén maradjon. A geopolitika, az üzleti érdek és a belpolitikai hangulat nem várt összeütközése miatt most már nincs kizárva, hogy a nagy tervből nem valósul meg semmi.
AZ EGYEZMÉNY LÉNYEGE
A TTIP célja az volna, hogy megkönnyítse a gazdasági kapcsolatokat a két fél között, vagyis egyszerűbbé tegye, hogy európai cégek Amerikában eladják a termékeiket és szolgáltatásaikat, és könnyebben fektessenek be oda, valamint az amerikai cégek Európába. Ehhez csökkenteni akarják a vámokat az USA és az EU között, de ezek (pár tucat árut, például az európai teherautókat és néhány amerikai agrárterméket leszámítva) már most elég alacsonyak, nem lehet őket tovább csökkenteni. Éppen ezért azzal is próbálkoznak, hogy megnézik, hol lehetne összeegyeztetni az amerikai és európai szabályozásokat, engedélyezési eljárásokat, hasonlókat. Ez elég nagyot tudna lendíteni a kereskedelmen, és jelentősen meg tudná könnyíteni azoknak a cégeknek az életét, amelyek exportálni akarnak a másik piacra.
A szabályozás alapból egy nagyon érzékeny dolog, és sok területen az USA és az EU máshogy, sőt gyakorlatilag ellentétesen szabályoz. Például az EU-ban egy vegyi anyag addig be van tiltva, amíg ki nem derül, hogy nem ártalmas, Amerikában pedig addig csak akkor tiltják be, ha teljesen biztos, hogy káros. Az EU-ban nem lehet állatokon tesztelt kozmetikumokat árulni, az USA-ban igen. Az EU-ban rá kell írni az élelmiszerek csomagolására, ha van benne génmódosított alapanyag az USA-ban nem. Ezek olyan dolgok, amikkel az európai állampolgárok, ha érdekli őket valamennyire, akkor elégedettek, és nem szeretnék, hogy ezekben változás legyen, mert ettől biztonságban érzik magukat. Úgy érzik, ha ilyen előfordulna, akkor a TTIP kikezdené az államok demokratikus jogát, hogy olyan szabályokat hozzon, amilyeneket fontosnak tart.
A BIZONYTALAN JÖVŐ
Július elején az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, amelyben támogatja ugyan a tárgyalásokat, de kikötötte, hogy hallani sem akar a génmódosított élelmiszerek szabad kereskedelméről vagy az élelmiszerek és vegyi anyagok engedélyezésének összehangolásáról és a közegészségügyi rendszerek megnyitásáról. Az első két tiltást komolyan veszi az EU és így viszonylag kevés amerikai élelmiszer marad, amit be lehetne engedni az európai piacokra. Nagyon mások az élelmiszer-biztonsági szabályok és eljárások, az USA-ban pedig már szinte minden feldolgozott élelmiszerben van valami génmódosított alapanyag. A harmadik pont a nyugtalankodó britek miatt került be, akik attól félnek, hogy az egyezmény miatt egyszerűbb lesz privatizálni a brit egészségügyet. A képviselők azt is kimondták, hogy nem szeretnének külön bíróságokat a külföldi befektetőknek, pontosabban nem úgy, ahogy az eddig működött.
Az EP három éve, a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodással, vagyis az ACTA-egyezménnyel már bebizonyította, hogy hajlandó leszavazni olyan nemzetközi egyezményeket, amik nem tetszenek a szavazóiknak, úgyhogy nem teljesen kizárt, hogy ezt a TTIP-vel is megcsinálnák, ha arról van szó. Az amerikai kormány, az Európai Bizottság azt állítja, hogy le lehet zárni a dolgot még Barack Obama elnöksége alatt, bár ehhez eléggé fel kell pörgetni a tárgyalásokat. Aki egy kicsit hátrébb figyeli az eseményeket, az már jóval szkeptikusabb. Több EP-képviselő is azt mondja, hogy a parlament ebben a ciklusban, vagyis 2019 előtt nem nagyon fog szavazni a TTIP-ről.
A TTIP gazdasági hatásai valószínűleg elég gyengék lesznek, viszont erősíti az atlanti politikai szövetséget akkor, amikor az erejét fitogtató Oroszország, a mindig labilis Irán és a teljes közel-keleti felfordulást okozó Iszlám Állam miatt felértékelődik ez a szövetség. Európai és amerikai diplomaták emellett azt is sokat emlegetik, hogy a TTIP talán az egyik utolsó lehetőség, hogy a nyugati világ határozza meg a nemzetközi játékszabályokat, 15 év múlva már senkinek sem fogják tudni megmondani, hogy mit hogyan csináljon. Akkor már Kína és India lesznek a világgazdaság főszereplői, Európa pedig örökre kieshet a világgazdasági élmezőnyből. (MTI)
