Az év elejétől július végéig mérve naponta 3,5 millió euróval nőtt a szerb állam adósságterhe, ami augusztus elején már elérte a 20,89 milliárd eurót – tette közzé az Államadósság-kezelő Igazgatóság. Ez GDP-arányosan 63 százalékos közadósságot jelent. A Költségvetési Tanács számításai alapján – ez az intézmény adósságügyben már évek óta kongatja a vészharangot – ennél is rosszabb a helyzet: 21,2 milliárd eurós kötelezettséggel már elértük a GDP-arányos 66 százalékot. A költségvetési törvényben megszabott felső határérték, amit a Cvetković-kormány idején léptünk át, 45 százalék (volna).
A szerbiai számadat azonban, összevetve a környező országok hazai össztermékhez (GDP) viszonyított adósságszintjével, mégsem mondható kirívónak, az adósságválságból még nem teljesen kilábaló euróövezetben különösen nem, de az Európai Unióban sem, ahol a tagországok többségének – köztük Magyarországnak is – a GDP-arányos államadóssága meghaladja a szerbiai szintet. Az egykori jugoszláviai tagköztársaságok közül Horvátország, Szlovénia, de még Montenegró is súlyosabban eladósodott, mint Szerbia. Az Euromoney magazin a múlt héten Argentína után – amely július végén vált fizetésképtelenné – Bosznia-Hercegovinát nevezte az államcsőd által leginkább veszélyeztetett országnak.
Ivan Nikolić közgazdász szerint a hazai össztermékhez viszonyított érték alapján Szerbiát nem fenyegeti államcsőd. „A csőd témáját azért vetették föl, hogy könnyebben elfogadtathassák a takarékossági intézkedéseket, amelyeket bevezetni szándékoznak”, véli a szakember, amiből nem következik, tette hozzá, hogy „megnyugodva hátradőlhetünk a fotelben, az elkövetkező években ugyanis megoldást kell találnunk az államadósság növekedésének a problémájára”.
Nikolić szerint a csődveszélyt illetően a küladósság szintje fontosabb mérce az államadósságénál. E mérce alapján ott vagyunk a veszélyzóna határán, de még nem kritikus a helyzet.
Mlađen Kovačević közgazdász, aki évek óta következetesen az adósságteher veszélyeire figyelmeztet, szigorúbb tekintettel mér. Szerinte már az idén áprilisban átléptük a 80 százalékos határzónát, 25,8 milliárd eurós kötelezettséggel ugyanis a küladósság GDP-arányos szintje 80,8 százalékra ugrott. Ez már magas adósságszintnek számít. A Danasnak nyilatkozó Kovačević szerint az aggodalomra való okot fokozza a túlértékelt hazai valuta, ha ugyanis valós értékben számítanák ki a GDP-arányos adósságszintet – nem 115 dináros, hanem 150 dináros árfolyamon –, akkor a hazai össztermékhez mért küladósság már 100 százalék fölött volna. A túlértékelt dinár a közgazdász szerint „holland beteggé” teszi Szerbiát. „Már tíz éve azt hangoztatom, hogy Szerbiát megfertőzte a holland betegség vírusa, az exportőrök sarokba vannak szorítva, a deficit pedig folyamatosan nő. Mindez a túlértékelt dinár és a gyors piaci liberalizáció miatt történik” – állítja Mlađen Kovačević.
Hollandiában a hetvenes években a megnőtt földgázkivitel következtében az országba beáramló külföldi valuta miatt túlértékeltté vált a gulden. Ebben a fölborult egyensúlyhelyzetben, ami az importőröknek kedvezett, a tulipánok országát elöntötte a külföldi áru, az exportőrök pedig – velük együtt a hazai termelők – kilátástalan helyzetbe jutottak. Ezt nevezik holland betegségnek.
Kovačević fölhívta a figyelmet még egy aggasztó adatra: tavaly a küladósságra fordított kötelezettségek – a tőketartozás és a kamatok – fedezésére GDP-arányosan 14 százalékot volt kénytelen kifizetni az ország. Olyan államban, mint Szerbia, ahol 2008 óta nem gyarapodott a gazdaság, ez veszélyt jelző adat, mondja a közgazdász. Közgazdasági szabály, hogy ha a hiteltörlesztésre fordított össze nagyobb a GDP növekedésénél, az „rendkívül kellemetlen az adott államnak” – tette hozzá.
A kellemetlenségek sorának ezzel nincs vége. Szerbia, úgy tűnik, az idén „Európa-bajnok” lesz a költségvetési hiány tekintetében. A 2014-es deficitet 8,3 százalékosra jósolják. A májusi áradások után örülhetünk, ha nem esik recesszióba az ország. A megszorító intézkedések (nyugdíj- és bércsökkentés) pedig, mérsékelve a fogyasztást, negatív hatással lesznek a GDP-növekedésre és a gazdasági szereplőkre egyaránt.
