Sokkal ellenállóbbnak bizonyult az orosz gazdaság a nyugati szankciókkal szemben, mint azt sokan feltételezték, de azért megérezte azok hatásait. Sőt csökkent is tavaly. Erről Vlagyimir Putyin orosz elnök számolt be az Ukrajna ellen 2022. február 24-én megindított háborújának egyéves évfordulója előtti napokban.
Szakértők arra számítottak, hogy az orosz gazdaság – a háború miatt bevezetett külföldi büntetések miatt – legalább tíz százalékkal esik vissza 2022-ben, nagyobb mértékben, mint az – egész világot megrázó – 1998-as orosz pénzügyi válság idején. Az ország statisztikai hivatalának minap megjelentetett első becslése szerint ez az arány jóval kisebb volt, alig 2,1 százalék. A mínusz tíz százalékhoz képest ez valóban tisztes távolság, ám jócskán elmarad a plusz három százaléktól, amelyet eredetileg kilátásba helyeztek Moszkvában az elmúlt évre, még az Ukrajna elleni „különleges katonai művelet” megkezdése előtt.
Putyin ugyan elismerte, hogy voltak gondok, de szerinte azokat megoldották, és az előttük álló kihívásokat is kezelni tudják. Gazdasági összeomlásról tehát szó sincs, ahogyan ezt sokan hirdették. Sőt Putyin azt állította, hogy néhány területen, így a lakáspiacon és a mezőgazdaságban olyan adatok jelentek meg, amelyeket „évekkel ezelőtt csak álomként írtak volna le egyesek”.
A munkaerőpiacot is stabilnak, biztatónak nevezte. Eldicsekedett azzal is, hogy a pandémia előtt 4,7 százalék volt a munkanélküliség aránya, jelenleg viszont mindössze 3,7 százalék, ami – mint fogalmazott – „történelmi szinten alacsony adat”.
A belső piacnak köszönhetően pedig „rendkívüli növekedést” könyveltek el a fogyasztásban. Ez pedig azt is jelenti – hívta fel a figyelmet Putyin –, hogy képesek voltak „betölteni azt az űrt, amelyet a nyugati cégek maguk mögött hagytak” az orosz piacról történt kivonulásukkal. A szankciók támogatóinak és működtetőinek pedig azt üzente, hogy minden külső kényszerre nemet fognak mondani, s egy „önellátó, de a világra nyitott gazdaságot” hoznak létre. Az orosz gazdasági elitet pedig felszólította, hogy odahaza fektessék be a pénzüket, mert csak így valósítható meg a fenntartható növekedés.
A jövőről szólva utalt arra, hogy ipari jelzálogkölcsönöket vezetnek be, és nagyszabású infrastrukturális fejlesztésekbe kezdenek a közlekedés területén. Kilátásba helyezte új hazai termékek piaci bevezetését, illetve állami támogatását, és az adórendszer átalakítását, amelynek kedvezményezettjei az orosz termékeket vásárló cégek lesznek. Hozzátette: az infláció 4 százalék körül lesz az idén, egyúttal emlékeztetett arra, hogy több nyugati országban ez az adat néhol 17-18, sőt 20 százalék.
A legfontosabbnak mégis a pénzügyi szuverenitás elérését nevezte.
Az orosz jegybank borúlátóbban ítéli meg a gazdaság állapotát, mint Putyin. Grigorij Zsirnov, a VTB My Investments moszkvai székhelyű pénzügyi szolgáltató cég vezető közgazdásza is visszafogottságra int. Úgy véli, hogy az orosz gazdaság 2025 végéig nem tér vissza a 2021-es teljesítményéhez, „a bruttó hazai összterméknek azt a szintjét pedig, amelyet a tavalyi válság nélkül el lehetett volna érni, aligha közelíti meg a következő tíz évben”.
Több külföldi elemző komolytalannak nevezte az orosz államfő optimista megállapításait, mások viszont csak bírálták az általuk megszépített adatokra hivatkozó szövegrészeket.
A kritikusok szerint Putyin nem is foglalkozott a gazdaság valós gondjaival, pedig azok a szankciók szigorodásával egyre szaporodnak. Emlékeztetnek arra, hogy a következményekkel fokozatosan és idővel az egész orosz társadalom szembesül, nem csak a gazdaság. Az országot ugyanis elzárták a (nyugati) csúcstechnológiától, ami az élet számos területére kihat majd.
Néhány elemző elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan rendszerszintű zavarok keletkeznek a telekommunikációban, a légi közlekedésben, sőt az olaj- és gáziparban is. Az utóbbi kettő különösen fontos és érzékeny terület, hiszen a költségvetési bevételek jelentős részét biztosítják. Márpedig mind a földgáz, mind a kőolaj és származékai (néhány hónapja nyugati) árkorlátozás alá esnek. Tavaly a magas energiaárak segítettek túlélni a szankciókat, és a tőkeellenőrzésnek köszönhetően a rubel hétéves csúcsra erősödött, ám a jövő teljesen bizonytalan. Moszkva ugyan új piacokat talált Ázsiában az exportkőolaj és földgáz számára, ami létfontosságú a gazdaság szempontjából, ámde a biztos nyugati vásárlóit elveszítette, ami komoly bevételkiesést okozhat ezentúl is. A gondokat nehezítheti a két kulcsfontosságú energiahordozó árának csökkenése is. Ráadásul az államkasszából egyre többet kell elvonni a hadi kiadásokra és a kilátásba helyezett katonai fejlesztésekre. Emiatt várhatóan kevesebb jut oktatásra, egészségügyre, a könnyűiparnak és még néhány ágazatnak, ami akadályozza a polgári gazdaság fejlesztését.
Az is egyre valószínűbb, hogy mélyen bele kell majd nyúlni a tartalékalapokba, ami megingathatja a pénzügyi stabilitást és a reálbérek további csökkenéséhez vezethet. Merthogy a kormány bevételei vészesen csökkennek. A fogyást már tavaly észlelni lehetett, ám az idén januárban a hiány már minden előrejelzést felülmúlt. A pesszimista elemzők nem sok esélyt látnak a költségvetési bevételek jelentős növekedésére, de a kiadások mérséklődésére sem.
Nyitókép: Gavriil Grigorov/Sputnik/AP
