Alig 40–50 évvel ezelőtt a szívinfarktusra úgy tekintett mindenki, beleértve az orvostársadalmat is, mint végzetes, életveszélyes állapotra. Mára nagyot fordult a világ. Jobbára gyógyítható betegségként jegyezzük létfontosságú szervünknek ezt a ma oly gyakori meghibásodását, feltéve, ha a beteget jó időben, jó helyen éri a baj.
A heveny szívinfarktus terápiájának lényege az, hogy a már korábban kialakult érelmeszesedési szűkület talaján képződő vérrögöt, amely megfosztja a szívet az éltető oxigéntől, sürgősen eltávolítják a szervet tápláló koszorúérből. A legjobb esélyt olyan kórház nyújtja, amely megfelel három alapvető feltételnek: a kórházi kezelés elkezdése az első 4–6 órában, tapasztalt szakember és gyakorlott személyzet jelenléte az intenzív kardiológiai osztályon és műtéti-katéteres beavatkozási lehetőség, mesterséges ballonpumpával, sztent- és pacemaker-elhelyezési lehetőséggel. A kamenicai szívgyógyászati klinika mindezzel rendelkezik a vajdasági betegek ellátására.
Járóbeteg-rehabilitáció
Habár az első infarktusban átélt sokkoló fájdalom, a halál közvetlen közelsége sok beteget ösztönöz arra, hogy jobban odafigyeljen testi igényeire, ez a lehetőség nincs kellőképpen kihasználva. A betegek 70%-a sem járóbeteg-, sem kórházi rehabilitációban nem részesül kellő ideig, ami pedig a legfontosabb előfeltétele lenne a második infarktus megakadályozásának. A második roham már 50%-kal rontja a túlélési esélyt az első rohamhoz viszonyítva. Bár az infarktus utáni rehabilitáció szerves része lenne a kórházi kezelésnek, kórházaink zsúfoltsága és nem kis részben a beteg vagy az orvos érdektelensége miatt ritka esetben teljesül a szív teljes felépülését szavatoló 2-3 hónapos utókezelés. Az átélt infarktus utáni rehabilitáció célja a teljes értékű élet visszaállítása, ami az orvosi tanácsok fegyelmezett betartásával ma már intézményen kívül, járóbetegként is megvalósítható. A gyógyulófélben levő páciens otthoni rehabilitációs programja három fő területre összpontosul. A gyógyszerek mellett az életmódváltás a legfontosabb cél, de kihagyhatatlan az érzelmek, a stressz megfelelő kezelése is.
Gyógyszerszedés pontosan, szépen
Első kihívásként az orvos által felírt gyógyszerek pontos, kihagyás nélküli adagolása áll a beteg előtt. Sohase változtassunk rajta orvosi megbeszélés nélkül! A páciens többnyire négyfajta gyógyszert kap: véralvadásgátlót, béta-blokkolót, ACE-gátlót és koleszterinszint-csökkentőt. Vegyük figyelembe, hogy a felírt gyógyszer szedésének elhanyagolása, különösen a kórház elhagyása utáni első két hétben, visszavethet bennünket a betegség mélypontjába! Emellett számolni kell a kísérő betegségek, leginkább a cukorbaj gyógyszerezésének gondos betartására is. Ne használjunk kétes értékű „szívgyógyszereket”, amelyekkel a weboldalakon találkozunk!
Az életmódváltás a második kihívás a gyógyuló beteg előtt. Ha kinyílott a koszorúér, megnyugszik a páciens, a család, és az életmódváltás rendszerint elfelejtődik, vagy rövidesen elakad. Pedig a még könnyen sebezhető szív állapotát jelentősen befolyásolja az olyan életvitel, ami nem terheli meg a lassan hegesedő szívizmot. A dohányzást, sőt a dohányfüstöt is messze kell kerülni. Ma már szinte mindenki tudja, hogy a dohányzás, a magas vérnyomás és a rendszertelen, zsír- és koleszterindús ételfogyasztás, a só, az alkohol, a testsúlytöbblet szívünk legveszélyesebb ellensége. Még inkább érvényes ez a beteg, gyógyulófélben levő szívizomra nézve. Az infarktuson átesett páciensek nagyrészt ennek tudatában is visszatérnek előbbi életmódjukhoz. Óriási a különbség a tudás és a gyakorlat között. A második, sok esetben végzetes roham pedig ott leselkedik az ajtó előtt. Étkezzünk tehát szívbarát módon, a hal, a zöldség, a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gyümölcsök a beteg szív tápszerei. Mozogjunk rendszeresen, a mozgás, a napi séta, illetve a heti három alkalommal beiktatott 30–40 perces úszás, kerékpározás az egyik legfőbb feltétele a teljes gyógyulásnak. Járjunk rendszeresen orvosi vizsgálatra, ne odázzuk el a laboratóriumi ellenőrzést!
Kerüljük a tartós stresszhatást!
A folyamatos, hosszan tartó stresszhatás kivédése ugyanolyan fontos a gyógyulási folyamatban és az újabb szívroham elkerülésében, akár a gyógyszerek és az életmódváltás. Ez a triumvirátus felbonthatatlan egységet képvisel, habár ez utóbbiról, a stressz helyes kezeléséről kevesebb szó esik. A külső és a belső ingerek hatására a mellékvese adrenalintermelése fokozódik, emelkedik a vér adrenalinszintje, kitágulnak a véredények az agyban, a szívben, a májban és az izmainkban. A szervezet ezzel felkészül a védekezésre. A rövid ideig tartó stresszhatás tehát lényegében a mindennapunk fontos és nélkülözhetetlen, pozitív reakciója, nélküle kiszolgáltatottak lennénk a vészhelyzetekben. Az adrenalin gyorsan lebomlik, ha azonban a vészhelyzet állandósul, hosszabb ideig kezelhetetlenné válik, az adrenalint enzimeinknek nem sikerül lebontaniuk, felhalmozódik testünkben, és nagy dózisban az előbbiekhez képest teljesen ellenkező hatást vált ki: szűkíti a véredényeket, emeli a vérnyomást, fokozza a szívizom munkáját, kiüríti a szervezet vérdepóit, fokozza a beömlést szívünkbe, s mindezek mellett tetőzik vérünk cukor- és zsírtartalma. A hosszan tartó stressz feloldása nem könnyű feladat, könyvtárnyi irodalma van. Könnyebben érvényesül azoknál, akiknek széles az érdeklődési körük. A lényeg, hogy gondolatainkat, cselekedeteinket olyan irányba tereljük, ami számunkra tetszetős, kedves. Tartsuk gondolatainkat ebben a számunkra tetszetős mederben mindaddig, amíg a felgyülemlett adrenalin le nem bomlik! A gyors szívverés megnyugvása, a kézremegés enyhülése, az izzadás szűnése és a vérnyomás esése jelzi az adrenalinszint csökkenését, a folyamatos stressz feloldását. Ha nem boldogulunk érzelmeink fegyelmezésével, ajánlatos klinikai pszichológus segítségét kérni.
