A szülést Szerbiában sokan traumaként élik meg, a helyzeten pedig csakis a kommunikáció segíthet. Ezt állapították meg azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Születés Hete szabadkai rendezvénysorozat keretében szerveztek meg. Jogász, nőgyógyász, bába, dúla, pszichológus kereste a választ arra, hogyan valósulhat meg Szerbiában a háborítatlan szülés.
Bojana Bogojević jogász ismertette annak a kutatásnak az eredményeit, amelyet a Centar za mame egyesület végzett március elején, s amelyből kiderül, hogy a nők mindössze harminc százaléka elégedett az intézmények ellátásával. Sokan semmiféle intimitást nem tapasztaltak gyermekük világrajövetelekor, nem nyílt lehetőségük beleszólni a folyamatokba, úgy érezték, a fejük felett, velük nem konzultálva döntöttek a sorsukról. A szülés tulajdonképpen megrázó élmény volt számukra.
– Nem adjuk fel a harcot, szeretnénk, ha egy napon a nők pozitív élményként mesélnének a szülésükről, nem pedig olyasmiről, amit minél előbb el akarnak felejteni – mondta.
Balázs Vataščin Emese gyógytornász, jógaoktató, dúla kiemelte: a szülés maga a várandósság maximuma, hogy a nők később kompetens anyának érezhessék magukat.
– A háborítatlan szülés azt jelentené, hogy az anya szükségletei, kérései vannak előtérben, hogy kizárjuk a szükségtelen beavatkozásokat. Én otthon szültem, semmilyen beavatkozás nem történt, négykézláb hoztam világra a kislányom, ehettem, ihattam, és ezt a szülést úgy éltem meg, hogy még akár ezerszer is újra megcsinálnám. Ehhez az is kell, hogy az anyák tisztában legyenek bizonyos dolgokkal. Kiemelném viszont: a nyugati tapasztalat az, hogy ez kórházban is megvalósulhat. Ott ezt támogatják – mondta Emese.
Joó Horti Lívia pszichológus, a beszélgetés koordinátora arra kérte a részvevőket, mondják el, számukra mit jelent a háborítatlan szülés.
Balassa Erzsébet bába kiemelte, számára fontos, hogy kellemes legyen az a hely, ahol szül.
– Nekem fontos lenne, hogy mindenkit ismerjek, és hogy kedvesek legyenek.
– A háborítatlan szülés az, amikor én alhatok – mondta dr. Cservenák Péter, majd hozzátette: – Régen a bábák kísérték figyelemmel az egészséges várandósságot, vezették le a szülést, és csak akkor szóltak, ha valami rendellenességet vettek észre. Tehát csak figyelni kell a helyzetet, de nem beavatkozni. Az orvos csak javasol, persze a gyakorlatban, ha életet kell menteni, akkor cselekedni kell. Halnak meg babák és anyák is, ez bizony nagy trauma, és meg kell akadályozni. Persze nem lehet valamennyi esetben, de mindent meg kell tennünk azért, hogy minél kevesebb ilyen eset legyen. Tény, hogy az egészségügyben a centralizációnak van létjogosultsága. Mindezek miatt a patológiák miatt a háttérbe szorultak a nők. Belgrádban naponta ötven szülés is van a nagyobb szülészeten. Újvidék 4500 szülésre van előirányozva, tavaly pedig 6500 szülés volt. Ez hatalmas nyomás az alkalmazottakra – mondta dr. Cservenák.
Joó Horti Lívia hozzátette, a rutin átvette a vezetést, nem tartják tiszteletben a nők kéréseit, megjelennek viszont a tudatos anyák, akiknek vannak igényeik, mégis nagyon nehezen tesznek nekik eleget a kórházakban.
Dr. Cservenák a beavatkozások kapcsán kiemelte: tudni kell, hogy a gátmetszés lerövidíti a szülés idejét, akár fél órával is. – Ott, ahol sok a szülés, metszenek, világra segítik a babát, és jöhet a következő – mondta.
Joó Horti hozzátette: a nők felelőssége is a tájékozódás. Jasmina Lolin szoptatási tanácsadó felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell ismertetni a kismamákat a lehetőségekkel, hol szülhetnek háborítatlanul.
Balázs Vataščin Emese hozzátette: fontos a nők oktatása is, mert vannak kismamák, akik a szabadkai kórházban szültek, háborítatlanul, mert az anya felkészült volt fizikailag, lelkileg.
– Nálunk, egészségügyben dolgozóknál rutinosan megy minden, biztosak is vagyunk a dolgunkban, és kicsit szűklátókörűen tanultunk. De léteznek bizonyos elvárások, melyeknek eleget kell tenni. Számunkra az Apgar-érték, a kilogramm, a centiméter a fontos, ezek a dolgok azonban várhatnak. A szenzorainkat kell élesíteni – tette hozzá a nőgyógyász. Kiemelte: – Topolyán tervezünk egy szobát, ülőgarnitúrával, labdákkal, hogy ott lehessen vajúdni és szülni; ide idővel talán egy kád is kerülhet. Van egy nagyon pozitív élményünk: guggoló pozícióban szült nálunk egy nő.
Jasmina Lolin a szülést követő időszak kapcsán kiemelte, az anyuka megkérdezése nélkül túl korán elkezdik hozzátáplálni a babát, az anyukának külön kérni kell, hogy ezt ne csinálják. Sokan úgy hagyják el a kórházat, hogy nem tudnak szoptatni.
Bojana Bogojević hozzátette, készítenek egy kutatást arról is, hogy mi az egészségügyi dolgozók álláspontja, véleménye a szülészetekről. Ami a nők jogait illeti, a törvények jók, négy különböző jogszabály szavatolja a jólétünket, a gyakorlati alkalmazással van baj minden területen, továbbá a későbbi szankciók alkalmazásával is – tette hozzá.
A kerekasztal-beszélgetés végén a részvevők kiemelték, szeretnék, ha a szülészetre nem félelemmel mennének a nők, hogy a baba és az anyuka fizikai és szellemi egészsége soha ne szoruljon háttérbe.
A kommunikációnak meg kell indulnia, mert annak a hiánya okozza ezeket a problémákat. Elhangzott az is, hogy a nőgyógyászok hozzáállását kell megváltoztatni, megtanítani őket arra, hogy a bábát is hagyják dolgozni, mert ők most annyit tehetnek, amennyit az orvosok megengednek nekik. Az oktatás, továbbképzés az alapja a változásoknak. Minden belülről indul. Minden egészségügyi alkalmazottnak dolgoznia kell magán. El kell ismernünk a körülöttünk levőket, hiszen nincs szülés bába és anya nélkül.
