„Itt az ideje egy új, átfogó európai stratégia kidolgozásához, és hogy új felfogásban tegyünk valamit azonnal e betegség ellen, amely tizedeli a fiatalokat, időseket egyaránt.”– mondta. A keserű hang és az elégedetlenség talán értetőbb lesz, ha néhány mondatban felvázoljuk azt a „szűk és nehezen járható” utat, amelyet – legújabb orvosi meglátások szerint – a betegnek meghatározott időben meg kell járnia az eredményes kezelés érdekében.
A szélütés kockázati tényezői és a feladatok
Legjobb lenne rizikófaktorok nélkül élni életünket, és így messze elkerülni a stroke fenyegetéseit. Nem valószínű azonban, hogy ez elérhető mai életformánkban, de fontos lenne legalább megközelíteni az európai emberek többségénél azt a fejlődési szakaszt, amikor mindössze 1 (egy) orvosilag elismert stroke kockázati tényezővel kényszeredünk együtt élni. Két rizikótényező jelenléte ugyanis nem duplázza, hanem megsokszorozza a vészhelyzet komolyságát.
A dohányzás elhagyása már első évben csökkenti a veszélyt, 7 –10 év után pedig a beáll egy olyan helyzet, mintha a személy soha nem dohányzott volna.
A súlytöbblet legfontosabb mértékét, a derékbőséget leghamarabb korrigálhatjuk: a férfiak célozzák meg a 101, a nők pedig 89 centiméter alatti értékeket. Vérnyomásunkat soha ne engedjük 140/90 fölé; messze magunk mögött hagytuk azt az időt, amikor Roosevelt orvosai megengedhették maguknak, hogy páciensük vérnyomása 220 feletti, Sztáliné pedig 180 körüli legyen a 2. világháború befejeztével. Nincs többé 140/90 alá le nem szorítható vérnyomás, csak téves gyógyszerezés! A jól kombinálható és beállítható, hosszú távon ható gyógyszerek mellett mindig kéznél legyenek a nifedipin és a katopil hatóanyagú, gyorsan korrigáló szerek, amelyek már 15-20 perc múlva hatnak. Nem árt, ha ezek hatásait ismertetjük betegeinkkel is.
Fontos vészjelnek tekintik ma a szédülést, ritka esetben kezdik monoterápiával (egyetlen gyógyszerrel) a vérnyomás kezelését. Ha testhelyzetünk hirtelen változtatásánál szédülést észlelünk, például reggel, ha felkelünk, nemcsak azonnal le kell cserélni a vérnyomás ellen eddig használt gyógyszert, hanem ultrahangvizsgálatnak kell alávetni a leszűkült nyaki ütőereket. Minden harmadik szélütés a nyaki erek szűkülésének következménye, amely ma már könnyen műthető, tágítható.
A szívritmuszavar nagyon sűrűn agyi embolizációhoz, tehát szélütéshez vezet. Fontos ez esetben más szívritmusszabályzó gyógyszerek mellett az aszpirin és hozzá hasonló vérröggátlók állandó használata.
„A guta kerülget”
A stroke zavarodottság tünetcsoportjának felismerése nemcsak orvosi feladat, minden embernek el kellene sajátítania: ha nem találunk pl. egy kulcsot, a sót, a kávét, amelyeknek évek óta állandó helye van, közben végtagjainkban és nyelvünkön zsibbadást észlelünk, a szélütés, vagy ahogy a nép mondja, a guta kerülget bennünket, akkor is, ha ezek a jelek kétszer-háromszor ideiglenesen megjavulnak. Panaszoljuk el ezt orvosunknak nem várva a napok múlását, ugyanis egyszerű memóriateszttel az orvos megállapíthatja a diagnózist. Nem szabad a mai korban elhanyagolni a cukorbaj kezelését sem. A napi szintet már odahaza is mérni kell, akár a vérnyomást.
A kórházi kezelést, mint már az régebben ismert, három órán belül el kell kezdeni, ha eredményt szándékozunk elérni. Ez viszont arra kötelezi az egészségügy szervezőit, hogy a strokecentrummal, ultrahanggal, CT-vel és a vérrög feloldását segítő injekciókkal ellátott kórház 40 percen belül elérhető legyen bármely irányból. Időt kell hagyni ugyanis a CT-vizsgálatnak, amely eldönti, hogy agyi elzáródásról vagy agyvérzésről van szó. A kezelést ez a diagnózis határozza meg, enélkül kizárt a kezelés elkezdése, még akkor is, ha tudjuk, hogy a stroket 80-85 százalékban az agy ereinek elzáródása okozza. A bevérzés ritkán orvosolható műtéttel, annál eredményesebb a jóval gyakrabban bekövetkező agyi vérrög-elzáródás gyógyszerezése az első három órában.
Végül hangsúlyozni kell a korai, még a kórházban töltött idő alatt elkezdett rehabilitáció fontosságát. A z agyvérzés háttérbeszorítása közérdek, hiszen nemcsak a beteg szenvedi meg, hanem családtagokat köt le egy-egy beteg hosszadalmas ápolása, visszatérítése az életbe.
