Tevékenysége ritmikus, mégsem teljesen monoton, hiszen szükség szerint felgyorsulva vagy lelassulva alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez.
A szív a keringési rendszer központja, magzati életünk harmadik hetétől pulzál. Egészséges felnőttek esetében ökölnyi méretű, és súlya mintegy 25-35 dekagramm. A mellkasban helyezkedik el, a szegycsont mögött, a mellkas középvonalától kissé balra. Fala három rétegű, kívül van a szívburok, ez alatt található a szívizom, amelynek különleges harántcsíkolt izomrostjai gyors összehúzódásokat végeznek és nem fáradékonyak, így képesek megállás nélkül működni.
A szív belső rétege az üregeket bélelő, rugalmas szívbelhártya. A szívet egy válaszfal osztja két egymástól elkülönülő részre. Ez a sövény akadályozza meg, hogy az oxigénben gazdag friss vér összekeveredjen a széndioxid tartalmú, „használt” vérrel. A szívben négy üreg található: a jobb és a bal pitvar, valamint a jobb és a bal kamra. Közöttük szelepszerűen működő billentyűk gondoskodnak arról, hogy a vér a megfelelő irányba áramolhasson.
A pitvarok vékonyabb, a kamrák vastagabb izomzatúak. A jobb pitvar és a jobb kamra az elhasznált, oxigénben szegény vért szállítja a tüdőhöz, a bal pitvar és a bal kamra a tüdőből érkező, oxigénnel telítettet továbbítja a szövetek, sejtek felé.
A szívműködés szabályosan ismétlődő szakaszokra tagolható, a szervezet által elhasznált, oxigénben és tápanyagban már szegény, úgynevezett vénás vér a jobb pitvarba érkezik, ahonnan a jobb kamrán és a tüdőverő éren keresztül a tüdőbe pumpálódik. Ezt nevezik szaknyelven kis vérkörnek. A tüdőben felveszi az életműködéshez elengedhetetlenül szükséges oxigént, és itt leadja a fölösleges széndioxidot. Az oxigénnel felfrissült vér ezután a bal pitvarba, majd a bal kamrába kerül, ahonnan a friss vér a fő erőéren, az ebből szerteágazó verőereken (artériákon) és a hajszálereken (kapillárisokon) keresztül jut a szövetekhez. Ez a nagy vérkör.
A jobb és a bal kamra minden egyes összehúzódásával azonos térfogatú vért továbbít a kis és a nagy vérkörbe. A szív összehúzódásaival kialakítja a vérnyomáskülönbséget a szívből kiinduló artériák és a szívbe vezető vénák között. A a vérnyomás a vérnek az érfalra gyakorolt hidrosztatikus nyomásának normál értéke függ az életkortól és az egyéni adottságoktól. A felső – szisztolés – érték a verőerek tágulékonyságát jelzi, az alsó – diasztolés – érték megváltozása pedig a vese által termelt hormon hatásának a következménye, vagyis ebből az értékből a vese állapotára is következtethet az orvos.
Alkalmanként magas vérnyomás szinte minden embernél előfordul, nagyobb izgalmak esetén erős szívdobogás, enyhe, lüktető fejfájás kíséretében. A kezelést igénylő magas vérnyomásról akkor beszélhetünk, ha az 140/90 Hgmm fölött van.
Néhány jó tanács a szív egészségének megőrzése érdekében: fogyasszunk sok halat, zöldséget és gyümölcsöt, naponta igyunk meg egy pohár jó minőségű vörösbort, ügyeljünk a vérnyomásunkra, hogy tartósan ne legyen 140/90 Hgmm fölött, nyugodtan és stresszmentesen éljünk, törekedjünk a kiegyensúlyozottságra, és minden nap annyit pihenjünk, amennyi jólesik. Ne hízzunk el, fontos az ideális testsúly megőrzése, s ennek érdekében akkor tehetünk legtöbbet, ha rendszeresen sportolunk, mozgunk, például ha hetente kétszer-háromszor legalább másfél órát sétálunk.
