A szórakoztatóiparba ez belefér, az egésznek azonban semmi köze nincs a természetfeletti erőkhöz. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeknek nincs még tudományosan elfogadható magyarázatuk, vagy ha van is, a tudományos ismeretek tengerében nehéz utánajárni az igazságnak.
Egyes esetekben viszont csakugyan nehéz eldönteni, hogy trükkökkel, érzékcsalódással, vagy valós, de egyelőre megmagyarázhatatlannak látszó jelenségekkel van-e dolgunk. Ezeknek az ún. „paranormális” jelenségeknek a vizsgálatával külön tudományág, a parapszichológia foglalkozik. Elképzelhető, hogy egyes – ma még megmagyarázhatatlan, szokatlan, különös – jelenségek később tudományos módszerekkel megközelíthetővé, vizsgálhatóvá, érthetővé válnak. Erre vonatkozóan számos példát találhatunk a múltban. Hány felfedezést tartottak istenkáromlásnak a maga idejében, hány tudóst hurcoltak meg, ítéltek el, végeztek ki, akik a természettudományos magyarázattal álltak elő. Tanaikat a későbbiek során elfogadták, iskolai tananyaggá váltak.
A parapszichológia tárgykörébe tartozik a telepátia, a múltba tekintés és jövőbe látás, a gondolatátvitel, a tárgyak szellemi erővel történő mozgatása, az elhunytak szellemének megidézése, a kézzel látás. Napjainkban iszonyatos mennyiségű irodalmuk van ezeknek a kutatásoknak, amelyekből azonban sok újat nem tudunk kihámozni. Időtöltésnek jó, csak legyen, aki a költségeket állja.
Nem minden parapszichológiai jelenség jut el a kutatás stádiumába, sőt velük kapcsolatban tulajdonképpen jelenségekről sem beszélhetünk, inkább talán képzeletünk termékeiről van szó. Ide tartoznak a bioritmuselméletek: az asztrológia, a számmisztika, a jóslások, az érintéssel, ránézéssel, gondolatátvitellel történő gyógyító eljárások stb. Közös jellemzőjük a nagyfokú hiszékenység és a ténybeli alapok teljes hiánya, valamint az, hogy tudományos eszközökkel nem vizsgálhatóak, illetve természetes módon nem magyarázhatóak.
