Sajnos egyre gyakoribb a világon az úgynevezett pánikbetegség. A 21. század egyik népbetegségeként emlegetik, a médiának köszönhetően számos műsorban készülnek riportok pánikbetegekről, és lassan már mindenki ismer legalább egy-két embert a környezetében, akire rámondható a pánikbetegség. De mi is ez valójában? A kérdéseinkre dr. Magyar Lóránt zentai mentálhigiénés szakorvos válaszol.
Sokan azt hiszik, hogy a pánikbetegség egyenlő a félelemmel. Más tünetei is lehetnek a pánikbetegségnek, és ha igen, melyek ezek?
– A pánik és a félelem nem azonos. De előbb talán különítsük el a félelem és szorongás fogalmát. A félelemnek van konkrét tárgya, például tudom, hogy félek a kutyától és a sötétségtől. Amikor azonban nem tudom pontosan megmondani, hogy tulajdonképpen mitől is félek, azt szorongásnak nevezzük. A tárgy nélküli félelmet nevezzük szorongásnak, amikor a saját belső történéseink, konfliktusaink, kielégítetlen szükségleteink vagy elfojtottságaink, feldolgozatlanságaink állnak a rossz érzés hátterében. A pánik pedig a szorongás egyik (súlyosabb) formája, mégpedig a hirtelen, rohamokban jelentkező, testi tüneteket is okozó és rendszeresen ismétlődő megjelenése. Van, hogy valami kiváltja ezt (pl. tömeg vagy szereplési helyzet), de sokszor minden ok nélkül jelentkezik, teljesen kiszámíthatatlanul, és ahogy jön, néhány perc múlva úgy elmúlik. Az erőteljes félelem-rettegés (halálfélelem) mellett heves szívdobogás, izzadás, levegőhiány, zuhanásélmény, szédülés, gyomor-bél tünetek is bénítják a személyt.
– A fóbia egy indokolatlan – irracionális félelem valamilyen specifikus tárgytól (pl. pók), helytől (pl. magaslat), helyzettől (pl. emberek között lenni), vagy tevékenységtől (pl. vérvétel). A fóbia önálló szorongásos zavar, de az egyik formája, történetesen az agoraphobia az újabb vélemények szerint tulajdonképpen azonos a pánikbetegséggel. Azt a jelenséget nevezzük agorafóbiának, amikor a félelem olyan helyekhez, helyzetekhez kapcsolódik, ahonnan az elmenekülés nehéz vagy problémás, vagy nincs kéznél azonnali segítség az esetleges pánikroham esetén. Tipikus helyzetek: egyedül elmenni otthonról; tömegben lenni vagy sorban állni; hídon lenni vagy alagútban közlekedni; busszal, vonattal, autóval utazni.
Az emberek igen nagyvonalú megközelítésben nyitott (extrovertált) és zárt (introvertált) egyéniséggel jellemezhetők. Melyik típust veszélyezteti inkább a pánikbetegség?
– Nem mutatható ki kifejezett összefüggés a kifelé vagy befelé irányultságot illetően. Az ember ha magábazárkózik, vagy ha élénk kapcsolata van a külvilággal, egyaránt áldozatul eshet. Sokkal inkább lényeges szempont az egyén elhárító mechanizmusainak működése, amelyekkel képes csökkenteni a szorongást. Minél jobban működnek ezek a pszichikus mechanizmusok (mint amilyen a hárítás, az értelmezés, az átdolgozás, kivetítés, stb.), annál kevésbbé érvényesül a szorongás. Amikor a szorongás mértéke meghaladja ezen védelmi rendszerek kapacitását, akkor jelentkeznek a tünetek. Mindazon túl gyakrabban érintettek a nők, és a szorongás hajlamos fiatal korban jelentkezni.
Mennyi idő telik el, amíg az emberek rájönnek arra, hogy nem szervi, hanem pszichiátriai betegségük van, amivel azonban szintén szakorvoshoz kell fordulniuk?
– A testi tünetek okozta megtévesztettség akár hónapokig tartó tévelygést is okozhat. Szerencsés az a páciens, akinek a háziorvosa gyorsan felsimeri, hogy miről van szó. De inkább jellemző, hogy belgyógyászati kivizsgálások során esik át az illető, ami tulajdonképpen nem is baj, hisz jó, ha kizárjuk a testi elváltozásokat. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy nincs testi baj, már teljesen ráállhatunk a mentális státus rendezésére. Ilyenkor már csak az a kérdés, hogy mit kell csinálni, ha ez kiderül?
Van-e arról tudomása, hogy az ember esetleg saját maga is legyőzheti vagy elfojthatja a betegséget?
– A rohamok akarattal se nem előzhetők meg, se nem szüntethetők meg. Viszont alaphelyzetben sok olyan dolgot lehet tenni, amik a rohamok jelentkezésének gyakoriságát, intenzitását és időtartamát jelentősen csökkentheti, illetve megszüntethetik. A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésen kívül – amit ugye más csinál velünk – jelentős felelősségünk és lehetőségünk van abban, hogy magunkért is tegyünk valamit. Személy szerint azt gondolom, hogy ez a meghatározóbb rész. Persze ehhez is irányításra, tanácsadásra van szükségünk, valakire, aki ezekre a módszerekre megtanít és ezt felügyeli, legalábbis egy ideig. Gondolok itt a gondolkodási minták-sémák módosítására (ezt alkalmazza a kognitív pszichoterápia is), relaxációs és légzőgyakorlatok végzésére, a hit megtartó erejére stb. Az is segít, ha gondoskodunk kíséretről, ha valahova megyünk, ha kutyával vagyunk vagy gyerekre vigyázunk – egyáltalán másokért vállalt felelősséget viselünk – fejezte be dr. Magyar Lóránt.
| Örökölhető-e? Maga a betegség nem, de a hajlam mindenképp. A pánikbetegségben szenvedők elsőfokú rokonai kb. 20-25%-ban szenvednek hasonló betegségben, és ebben is a nők érintettebbek. Az azonban kérdés, hogy a genetikai kód határozza-e meg az állapotot, hajlamot, vagy pedig maga a betegségminta módosítja a genetikai állományt. Ez kicsit bonyolultnak hangzik, a lényeg az, hogy a genetikának nincs abszolút és felülírhatatlan hatalma sem a betegség, sem az életünk felett. |
