Olvasólámpa

Kevés kiadó büszkélkedhet olyan sikerrel egy elsőkötetes esetében, mint ahogyan az a Magvető Kiadó és az 1988-ban született Harag Anita közös munkája révén született. A szerző 2018-ban Petri György-díjat kapott, tavaly ő nyerte el a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat, ezenkívül a szintén tavaly megjelent első kötetét pedig az Aegon Irodalmi Díj rövidlistájára is beválogatták.

Vannak tudományterületek, amelyek a közvélemény kitüntetett figyelmét élvezik. Ilyen például a csillagászat és az űrkutatás.

Hála a budapesti Mersz Klub vezetői figyelmességének, immár rendszeresen kézhez kapom az általuk kiadott Mersz Könyvek friss köteteit. Így sikerült hozzájutnom a sorrendben tizedik darab kilencvenkilencedik példányához is – mindegyik könyv száz, kézzel számozott példányban jelenik meg a szerző aláírásával –; ami nem más, mint Bartha György Szemek című verseskötete.

Szvoren Edina a 2010-ben megjelent Pertu című novelláskötetével került be az irodalmi köztudatba, és azóta rendszeresen jelennek meg kötetei az olvasók, és nem mellesleg a kritikusok nagy örömére. A 2012-ben megjelent Nincs, és ne is legyen című kötete elnyerte az Európai Irodalmi Díjat, valamint bekerült az Aegon Művészeti Díj döntősei közé is.

A tragikus sorsú Csáth Géza a magyar prózairodalom nagy ígéreteként kezdte pályafutását, ám ez a karrier rövid időn belül derékba tört, olyannyira, hogy azután a huszadik század második felében a feledés porrétege alól aprólékos munkával kellett kikutatni opusát. Csáth Géza, aki Brenner Józsefként Szabadkán látta meg a napvilágot, gyerekkorától kezdve nagyfokú szenzibilitással rendelkezett.

Heinrich von Kleist Vízilények, szirének című művében hivatkozik a Bécsi Újság 1803. július 30-i számára, amelyben az áll, hogy a magyarországi királyi tó halászati munkálatai közben már többször is észrevettek az emberek valamiféle meztelen, négylábú élőlényt, melyről nem lehetett megállapítani, milyen fajba tartozhat, ugyanis amint megpillantott valakit, gyorsan beszaladt a partról a vízbe, és eltűnt.