Regényként jegyzi a kiadó Hász Róbert Ígéretföld című könyvét, a szerző is így tarthatja bizonyára, és el is fogadom. Bár inkább kisregénynek nevezném, de ez talán szőrszálhasogatás.
2025. július 20., vasárnap
Olvasólámpa
„Én cseléd voltam, tehát ellenség. Soha nem ismertem senkit, aki ennyire gyűlölte volna a népet, amelyből állítólag jött, és amelyet állítólag képviselt.
A világ keletkezésének ősi, mitikus jelentései és a modern színházművészet összművészeti „univerzuma” is ott van abban a „bábos világmindenség”-ben, amelynek szövegkönyvét, Szálinger Balázs alkotását, az Orpheusz Könyvkiadó jelentette meg. A Fehérlófia-átirat a Budapest Bábszínház felkérésére készült 2012-ben, 2013 márciusában mutatták be.
A kárpátaljai magyar falvakban az elmúlt évtizedekben a kisemberek élete szüntelen küzdelem volt: gyakran elveszítettek csatát mind a nincstelenséggel, mind a basáskodó új kiskirályokkal szemben. A pénztelenség és a feleség betegsége még arra is rábírta az első novellában szereplő juhászt, hogy egyetlen értékét, a juhokat ügyesen terelő puliját – kenyérkereső társát – eladja, hogy orvosságot tudjon venni az asszonynak és kenyeret a gyerekeinek.
Amikor értesültem Danyi Zoltán regényének címéről, több ifjúkori olvasmányélményem is eszembe jutott. Például Ladislav Fuks A hullaégető, Norman Mailer Meztelenek és holtak, Hans Hellmut Kirst Farkasok című regényei, meg Nemes Jeles László Saul fia című friss filmje.
Mi lett volna, ha az 1956-os események nem szakítottak volna minket szét? Mi lett volna, ha ’56 decemberében ketten, kéz a kézben indultunk volna neki a nagyvilágnak?