Amikor a kétezres évek elején megkezdett felsőfokú tanulmányaim alatt Budapesten éltem, nem egyszer húzták fel a cukromat azzal, hogy erővel erdélyinek néztek. Tudták rólam, hogy határon túli vagyok, és így csak egy helyről jöhettem: Székelyföldről.
2025. június 9., hétfő
Jegyzet
Valóban jelentősen csökkent az utóbbi időben a munkanélküliek száma Szerbiában. Természetesen, akiknek ez esetleg a „dicséretére” válhat, azok igyekeznek is hangsúlyozni nap mint nap ezt a tényt.
Szívesen olvasom a Teremtés (Mózes első) könyvét a „kezdetek kezdetéről”. E szentírási könyv nem keletkezésének kora, hanem tartalma miatt áll a Biblia elején.
Kezdenek komoly aggályaim lenni a felnőttekkel kapcsolatban. Lassan már uopste nem értem őket.
Amiatt szeress legjobban, ami a legrosszabb bennem – üzeni olvasóinak korunk talán legmegbotránkoztatóbb, legsötétebb üzeneteket közvetítő gondolkodója, Michel Houellebecq. Az elidegenült társadalmunknak hű tükröt állító írót már egy éve „kerülgeti’ egy belgrádi, alig pár, lelkes tagból álló, irodalomnépszerűsítő egyesület, nagy nehezen sikerült rábeszélniük arra, hogy a múlt hétvégén jelenjen meg egy harminc perces beszélgetés erejéig egy fővárosi, irodalmi fesztiválon.
Érdekes megfigyelni, hogy milyen sokféle módon adható el az információ, hány típusú tálalási módja van egy-egy hírnek. A napokban röppent fel a hír, mi szerint készítenek egy olyan törvényjavaslatot, melynek értelmében Szerbiában akár 70 éves korukig halaszthatják a nyugdíjba vonulást azok, akik szeretnének még dolgozni, és akiknek a munkájára a munkaadók is igényt tartanak még.