A szerb diplomácia az elmúlt másfél-két évben Koszovó kapcsán számos sikert ért el a nemzetközi színtéren, ezzel nem győzött eleget dicsekedni az államvezetőség. Más kérdés, hogy Belgrád bravúros lépései vagy Pristina nemzetközi elítélést érdemlő intézkedései váltották-e valójában ki ezeket az „apró örömöket”, az pedig főleg más kérdés, hogy milyen célt, érdeket, jót szolgálnak a dicsekedésre okot adó történések.
2026. január 13., kedd
Jegyzet
Sokat beszélnek mostanában a mezőgazdaságban rejlő lehetőségekről, perspektívákról. November 11-e, Márton napja, amikor libát szokás enni, de a Márton-napi népszokások az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez is kapcsolódnak.
Szokásához híven atata a héten megint egy kissé bedepizett. Szerinte a rombolások korát éljük: értékeket, épületeket, kapcsolatokat rombolnak le körülöttünk seperc alatt, mi meg csak nézünk, mint a moziban.
Nem hagynak békét a szegény Párizsi utcának Zomborban. Hol vizet, hol gázt vezetnek, hol csatornáznak, most éppen a járdák aszfaltburkolatát cserélik térkövekre.
„A fal mindaddig fennmarad, amíg a meglétét szükségessé tevő körülmények is fennállnak. Még ötven vagy száz év múlva is állni fog, ha a létét indokló okok nem változnak meg.
Szűkké vált a politikai korrektség zubbonya, a kimondatlan gondolatok pedig egyre kórosabb folyamatokat generálnak az egyénekben és a társadalomban, feltehetőleg éppen azokat az érzéseket éltetvén és erősítvén, amelyek semlegesítésében a politikai korrektségnek kellene lennie az egyik kiegészítő eszköznek. Persze megtörténhet, hogy az említett fogalommal kapcsolatban az alapvető probléma annak félreértelmezése, félremagyarázása, a bemagyarázás, vagy adott esetben a szándékos visszaélés.