A vasárnapi fekete mellé

A jó ég tudja, hogy a Partizan, C. zvezda és a Vojvodina fociklub honnan teremtett elő eurómilliókat, hogy rendezze adósságai egy részét.

Jóval több, mint fél évszázada a sportot kimondottan kedvelő és tisztelő Ernest Hemingway Nobel-díjas író azt találta állítani, hogy a sport mindenre megtaníthatja az embert. Szerinte ugyanis egy élethez elegendő tudni elviselni mind a győzelmeket, mind a vereségeket.

Leszámítva azokat, akik olyannyira elkötelezik magukat egy klub vagy sportoló iránt, hogy azok vereségeit személyes tragédiaként élik meg, az ízig-vérig sportbarátoknak ezen a héten bőven volt okuk a jókedvre, hisz megmosolyognivalóban nem szűkölködtünk.

Egyelőre csak újvidéki körökben vert fel port a hír, hogy az egykor I. ligás, ma viszont a negyedosztályban szereplő Novi Sad a tervek szerint augusztus vége felé barátságos labdarúgómeccset óhajt játszani Luganszk köztársaság válogatottjával, amely a tavasszal a világon sehol sem hitelesített referendumon elszakadt Ukrajnától, és kikiáltotta függetlenségét.

Elég nagy cirkusz volt a német fociválogatott otthoni fogadtatása a megnyert vb után, nem kellett volna erővel még nagyobbat csinálni belőle. Mint ahogy a gyepen sem ajánlatos a kellőnél eggyel több csel, nem szükséges az ünneplést sem eltúlozni olyasmivel, aminek ott nincs is helye.

Isten és az olvasó a tanú, hogy sportrovatunk nem hajszolja a bulváros exkluzivitást. Hogy ez helyes-e vagy sem, az nézőpont és ízlés kérdése, viszont amikor alkalom adódik arra, hogy pontos információval megelőzzük a többieket, mint például Nataša Janić botrányos hazacsalogatásának 2012-es esetében, a lehetőséget nem hagyjuk ki.