Álláspont

Rendhagyó évfordulóról emlékezett meg szerdán három szabadkai középiskola, mégpedig a műszaki oktatás hét évtizedes évfordulójáról. Ennek kapcsán az ünnepi beszédek jelentős része arról szólt, hogy a műszaki profilú emberek milyen jelentős mértékben járultak hozzá a város gazdasági fejlődéséhez, a második világháború befejezésétől egészen a kilencvenes évekig, ameddig ebben a városban erős volt az ipar.

Figyelemfelkeltés, megemlékezés, ismeretterjesztés, olykor egy kis humor – sok oka lehet annak, hogy külön napot szentel a világ egy-egy eseménynek, jelenségnek vagy tárgynak. Január 30-án például a lepráról kellene elmélyült beszélgetést folytatni.

Van az országban egy ember, aki nélkül megállna az élet. Talán még a nap sem kelne fel vagy nyugodna le, ha ő nem lenne, vagy ha nem adna engedélyt erre a Napnak.

Az élelmiszerek címkéit csak azután kezdtem jobban szemügyre venni, miután pár éve súlyemelés közben kiment belőlem a szufla és a megpakolt rúd csörgéssel, csattogással esett a padlóra. Akkor a tapasztaltabbak rögtön csak annyit mondtak, hogy olyasmit egyek, amelyben több a fehérje.

A közelmúltban két jelentősebb esemény is történt Szeghegyen. Mindkettő a történelmi idők előtt állít emléket, igaz, igen eltérő aspektusokból.

Lemond-e a húsok és a kolbász fogyasztásáról, miután az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy rákkeltőek?   Továbbra is fogyasztok húst, nem tartom hitelesnek az ilyen kutatások eredményeit.