Infláció, éhbér, drágulás, kamat. Nincs olyan híradás, amelyből ezek a szavak hiányoznának az elmúlt egy évben. Augusztus vége révén pedig újra központi szerepet kap a jövő évi minimálbér meghatározásához kötődő vita: egyre szaporodnak azok az elemzések, amelyek szerint ismét az elszegényedés lejtőjén gurulunk a mélybe.
A szakszervezetek továbbra is bizonygatják, hogy a hivatalosan elismert legkisebb fogyasztói kosár értéke már rég meghaladta a minimálbér összegét, és a globális drágulás miatt már félévkor összhangba kellett volna ezt hozni a munka legalacsonyabb árával. A munkaadók semleges, kitérő nyilatkozatokat lebegtetnek, az állam pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni az érdekvédelmi szervezetek érveit. Ismétlődik az az évek óta alkalmazott forgatókönyv, miszerint az államfő már hónapokkal a tárgyalások megkezdése előtt bejelentette a jövő évi minimálbér maximális értékét. Sok év tapasztalata támasztja alá, hogy az elkövetkező hetekben csak formális véleménykülönbségek kerülnek terítékre, amelyek semmit nem változtatnak az ország első emberének bejelentésén, mi szerint a minimálbér 2024-ben 400 euró lesz. Azaz a jövő évi éhbér nem éri el a 47 ezer dinárt annak ellenére sem, hogy a legkisebb fogyasztói kosár már idén májusban 52 ezer dinár volt, és az infláció továbbra is napról napra emelkedik.
Sehogy sem hagy nyugodni az a kérdés, hogy melyik szerbiai család képes megélni akár két minimálbér összegéből is. Édesanyám bölcsessége szerint mindenki seperjen a saját portáján, így nem kívánok más pénztárcájában kotorászni, inkább a saját családi költségvetésünket elemzem. A hónapot alapvetően a törlesztőrészleteinek biztosításával kezdjük: a lakáshitelünk, illetve az időközben szükséges házfelújításra felvett kölcsöneinkre ugyanis 45 ezer dinárt kell a számláinkon hagynunk. Mindezt úgy, hogy nemrégiben sikerült kijárnunk a jelenleg lehetetlen küldetésnek számító váltást, és a rendszeres törlesztések miatt immár fix kamatlábbal számolja el az egyik nagyobb összegű hitelünket a bank. Az euribor folyamatos emelkedése ugyanis a mi családi büdzsénket is jelentős pluszköltségekkel terhelte: aggasztóan növekedtek a törlesztőrészleteink. Két hetes utánajárással sikerült átváltanunk egy magasabb kamatlábas, de fix havi terhelést feltételező kölcsönre. A szakemberek szerint jelenleg alig van olyan bank az országunkban, amely ezt lehetővé tenné az ügyfelei számára. Így boldogan nyugtáztuk, hogy nekünk ez sikerült, és az elkövetkező években elkerüljük az euribor változása miatt tapasztalt bizonytalanságot.
(Fotó: Ótos András)
A törlesztőrészletek mellett a hónap elején azonnal tisztázzuk a rezsiköltségeinket is. Bár a fűtés jelenleg nem terheli a családi büdzsét, telente ezzel is számolnunk kell, így a megélhetés költségeibe azt az évi 75 ezer dinárt is bele kell számolni, amelyet a hidegebb hónapokban fizetünk ki. Ez ugyanis havi szintre lebontva legkevesebb 6 ezer dináros terhet jelent. A többi rezsiköltségért minden hónapban hozzávetőlegesen 25 ezer dinárt számolnak fel a szolgáltatók villanyáramra, vezetékes ivóvízre, szemételhordásra, illetve televízió-, telefon- és internethasználatra. A családi költségek elemzésénél el kell ismerni, hogy négy telefonszámlánk is van, amelyekkel nyilván túllépjük a minimális életkörülmények határait, és az átlagosnak számító családok körébe lépünk, de a házunk négyzetmétereit illetően is inkább középosztálybelinek számítunk. Ahogyan sok más család is Szerbiában, amelyben továbbra is minimálbér érkezik be havonta a férj és a feleség bankszámlájára…
…és ebből próbálják a kölcsöneiken és rezsiköltségeink túl az ellátást is biztosítani gyermekeiknek és önmaguknak. Igazán nem tudom, hogy mások hogyan boldogulnak, de mi valóban nem szórjuk a pénzt a napi bevásárláskor. Ennek ellenére ritkán történik meg, hogy 3–4 ezer dinárnál kisebb számlát kapjak kézhez kétnaponta abban az üzletben, ahol elsősorban a leárazások miatt igényeltünk hűségkártyát. Egyszerű szorzással jutunk el addig, hogy a családunk hűtőszekrényébe és éléskamrájába havonta legalább 55 ezer dinár értékű élelmiszer és ital kerül. És akkor még nem számoltuk az ünnepnapok költségeivel: jócskán túllépi ugyanis a fent említett összeget az ember lánya, amikor karácsonyra vagy a gyerekek szülinapjára vásárol. De ez maradjon olyan „luxus”, amely nem pakolható bele a minimális fogyasztói kosárba (?).
Aminek viszont igencsak ott lenne a helye, az a gyerekek iskoláztatása. Okkal a feltételes mód: nemrégiben olvastam arról, hogy a minimális megélhetés tételei között a gyerekek oktatására egy füzetnyi összeget sem számolnak havonta. Jogos tehát a szülők felháborodása így tanévkezdés előtt, amikor egy-egy tankönyvcsomagra közel tízezer dinárt költenek, a következő tízezrest pedig további tanfelszerelésre, illetve az iskola által megkövetelt ruházatra és lábbelire költik el. Félreértés ne essék: gyerekenként költenek el ennyit a szülők a családi költségvetésből. A mi esetünkben tehát több mint 40 ezer dinárra van szükség ahhoz, hogy a két gyerekünk beüljön az iskolapadba. Ez havi szinten meghaladja a 3 ezer dináros költségelkülönítést, amihez hozzáadódik a kollégiumi ellátásért fizetett 10 ezer dinár, illetve a lányunk ott tartózkodására biztosított további 10 ezres.
Még ha az esetenként szükséges különórákat éppoly „luxusként” kezelem is, mint az ünnepeket és a nyaralást, a családunknak akkor is legkevesebb 154 ezer dinárra van szüksége havonta ahhoz, hogy fedezni tudjuk az alapvető megélhetés költségeit. Ez pedig szinte duplája a jelenleg érvényben levő, két személy által megkeresett 80 ezer dináros minimálbérnek.
Nos… varázslók voltunk, vagyunk és maradunk is. Mi, negyvenesek ezt tanultuk szüleinktől a háborús évek alatt, sok nullával kezdtük meg az önálló életünket is, és folytattuk a harcot a globális gazdasági válságban. Egy csöppnyi fellélegzést követően szembe néztünk a koronavírussal, és újra küzdünk az inflációval. Ezek után már az embert megszégyenítő éhbér-elszámolások sem törhetnek meg bennünket. Túléljük ezt is. Csak azért is!
Milyennek ítéli meg életszínvonala alakulását?
A fizetésemelkedésnek köszönhetően, jobb, mint volt – 3%
A jövedelmezőbb új munkabeosztásnak hála, javult – 0%
Stagnál, hiába a béremelkedés, az árak is felmentek – 34%
A drágulások következtében valamivel rosszabbodott – 42%
A bevételcsökkenés miatt sokkal rosszabb mint volt – 21%
