Vélemény

Világszerte egyre többet foglalkoznak a szakemberek azzal, hogy a koronavírus-járvány miként hat a mentális egészségünkre. A járvány váratlan helyzetbe állította az embereket, amit fel kellett dolgozni, egyrészt az emberi kapcsolatok feszültebbé váltak a távolságtartás, vagy éppen az egymásra utaltság és a fertőzéstől való félelem miatt, másrészt pedig a gazdasági bizonytalanság, a munkahely és a megélhetés elvesztésétől való rettegés, vagy annak bekövetkezése újabb terheket rótt mindannyiunkra.

Ha eléggé a végére járunk a dolgoknak, akkor rádöbbenünk, hogy életünk tulajdonképpen véletlenek sorozata. Ez nem azt jelenti, hogy rajtunk nem múlik semmi, dehogyisnem, nagyon sok minden egyéni döntésünk következménye, például az is, hogy kivel kössük össze az életünket, de ha azon a bizonyos nap ebéd közben nem csöppentjük le az ingünket és töltünk el a tisztításával néhány percet, akkor nem késsük el a buszt, s így a következőben nem találkozunk X-szel, aki meginvitál bennünket egy biliárdpartira a klubban, ahol összefutunk Y-nal, aki ped...

„A Facebook termékei ártanak gyermekeinknek, megosztottságot szítanak és gyengítik demokráciánkat” – egyebek között ez is elhangzott október elején azon az amerikai szenátusi meghallgatáson, amelyen Mark Zuckerberg vállalatát, a Facebookot vizsgálták. Az ülésre azt követően került sor, hogy a Wall Street Journal cikksorozatban leplezte le a vállalat etikátlan gyakorlatát, és nem kevesebbet állított, mint azt, hogy algoritmusaival a Facebook szándékosan a gyűlöletbeszéd terjedését segíti.

Olvasom egy csokoládéról szóló cikkben, hogy az emberek szeretnek a csokoládéról olvasni. Meg is mosolyogtat a kijelentés, hiszen jómagam is a csábító csokiszeleteket ábrázoló fotóillusztrációnak estem áldozatául, és telepedtem le ebéd után elolvasni a képhez tartozó szöveget.

„..barna a szeme, úúúúgy mosolyog rád...

Pétervárad sokkal távolabbi múltra tekint vissza, mint a vele szemben, a Duna túlsó oldalán elhelyezkedő Újvidék – olvasom a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című útikönyvben, s nekem azonnal történelmi olvasmányaim sora jut az eszembe. Mégis elsőként Dévai Gyula 2006.