Még az év elején a párizsi divathéten az egyik híres divatdiktátor giccses gumicsizmába és igen cifra, éktelen műanyag esőköpenybe öltöztette a modelleket. Nem hiszem, hogy bárki is így felöltözne, és kimenne az utcára, ez csak a divatvilág egy újabb bolondos kreációja.
2026. április 2., csütörtök
Vélemény
A hétköznapi tárgyak múzeumban kiállítva más jelentéssel bírnak, mint természetes közegükben, a néző más perspektívából tekint rájuk, egy táska egy nő vállán még csak telefon, dokumentumok és piperecikkek hordozására alkalmas eszköz, egy képtárban kiállítva azonban már műtárgynak számít, csupán megfelelő elméletet kell gyártani a prezentálásához. Hasonló a helyzet a látszólagos véletlenszerűséggel egymásra dobált székekből létrejött szobortoronnyal vagy a kiállítóteremben geometriai szabályszerűséggel elhelyezett földkupacokkal is.
Ép testben épphogy élek, nyögi a második díjas birkózó az olimpián az Asterix egyik részében – természetesen Kopeczky briliáns fordítása a frappáns parafrázis –; és ezt nyugodt lélekkel magamra is vonatkoztathatom. Abban is biztos vagyok, nem egyedül érzek így a 21.
A hétköznapi ember csak azt tudja, hogy ha hivatalos ügyet akar elintézni, az eljárás kezdetén az illetékes hivatalnok a kezébe nyom egy cetlit, amelyen az igénylendő dokumentum kiadására jogosult állami vagy önkormányzati szerv folyószámlája, címe és hivatkozási száma, valamint a befizetendő összeg áll. Ha valaki tudni szeretné, hogy pontosan hányfajta, nem adójellegű terhet ró rá az állam, igencsak neki kell gyürkőznie, ha össze akarja őket számolni.
A vajdasági magyar líra történetének taglalásakor Koncz István neve megkerülhetetlennek tűnik, a legnagyobbak hódolnak előtte, beszélnek róla a legnagyobb tisztelettel, tartják mesterüknek, vagy ami még ennél is több, barátjuknak. Sorait hídnak érezzük az elmúlt, a meghaladott, az új, az aktuális, sőt a még meg sem született, a jövő lírája között, fölött.
Januárban például, szem előtt tartva, hogy az év elejéről és nem az év utolsó hónapjáról van szó, amikor éves osztalékkal vagy különféle bónuszokkal jutalmazzák a dolgozók egy részét, első ízben lépte át a nettó keresetek összege a lélektani ötvenezer dináros határt. Ezt a körülményt a politikai csúcs igyekszik is alaposan kihasználni, hiszen – elvileg – folyamatos életszínvonal-emelkedésről lehet beszélni.