2026. április 2., csütörtök

Vélemény

Létbizonytalanságban

Már akkor egyértelmű volt, hogy korábbi formájukban, különösképpen pedig a dolgozók létszámát illetően nem lesz lehetőség a töretlen folytatásra. Akkoriban (és azóta is) a vevők elsősorban arra törekedtek, hogy minél olcsóbban, lehetőleg igen kedvező feltételekkel megkaparintsák azt, aminek a létrehozásáért a munkások a második világháború befejezése óta gyakran a fizetésük, bocsánat, a személyi jövedelmük egy részét is (kényszerből) feláldozták.

„Gyönyörű asszonyaim rajzása”

Coitusszal kezdődik a regény, az aktus érzékletes megjelenítését viszont nyomban lírai futam követi: „ez a lány… maga a szűztiszta Fény, és még csak nem is tudja, ahogy ott a kandallónál melegíti messze északon megdermedt tagjait, megemelkedik az univerzum rezgésfoka, mikor rám veti gyöngyfekete tekintetét, két milliméterre a szerelemtől, két apró milliméternyire tőled, Izisz, itt ütök tanyát, itt rakok fészket, fénytollad melegít, eláradsz az ereimben, mint az erős bor, fényedből nyerem véremet, a fényednél látom az Utamat, derűs Ég hajnall...

Mi vezet végül a sikerhez?

Nyilván vagyunk jó néhányan művészetkedvelők, akik nagy élvezettel tudunk eldiskurálni afelett, mit tartunk jobbnak: egy regényt, vagy annak filmadaptációját. Ami engem illet, leginkább azt nehéz eldöntenem, az irodalomban avagy a zenében találom-e meg gyakrabban az isteni érintést – nagyjából kiegyenlített a helyzet, azt hiszem –, így kézenfekvőnek tűnik, hogy a mozi – ami azért nagyon szorosan felzárkózik nálam az előbbi két művészeti ág mögé – eleve hendikeppel indul.

Vjerica Radeta

Ha valakinek esetleg kétségei lennének afelől, milyen messzire megy el szélsőségességében a Szerb Radikális Párt címben jelzett képviselője, elég, ha néhány pillantást vet a politikus Twitteren közölt üzeneteire. Tömérdek horvátellenes mondat, fellengzős oroszbarát megnyilvánulások és egy-két hatalomellenes kijelentés, talán csak azért, hogy az előbbieket is többen elolvassák.

Ijesztő vagy reményt adó rendelkezés?

Szerbiában a nemrégiben elfogadott szervtranszplantációról szóló törvény szerint az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve érvényesül, azaz, ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit átültessék, feltételezik, hogy halála után beleegyezne a transzplantációba. Így tehát Szerbia szinte minden állampolgára halála után szervdonorrá válik.