A napokban többektől hallottam és olvastam, hogy november 15-én ünnepeljük a magyar szórvány napját. Igencsak bizonytalan vagyok abban, hogy ünnepet jelent-e ez a nap.
2026. március 30., hétfő
Vélemény
Görcsölő gyomorral várom a telet. Félek a látványtól, ami vár reám.
Bödőcs Tibor neve részint a stand-up comedy műfaj kapcsán lehet sokaknak ismerős, hiszen dumaszínházasként már évek óta mesél szülőfaluja, Búcsúszentlászló mindennapjairól a közönségnek; ugyanakkor tollforgatóként is megismerhettük a nevét, lévén hogy 2017-ben adta közre az Addig se iszik című irodalmi paródiakötetét, amellyel, ahogy egyik kritikusa fogalmaz, berúgta a magyar írásbeliség ajtaját. Első könyvének sikere igazolta, hogy Bödőcsnek van keresnivalója az irodalmi pályán (is), főként, mert van mondanivalója, hiszen a humor zalai nagy...
Két meghívást is kaptam párhuzamosan, az egyik a Magyar Polgári Kaszinóba szól, ahol egy szerb ajkú szerző, szerb nyelven megjelentetett kötetét mutatják be a közönségnek, a másik pedig a Bielitzky Károly Városi Könyvtárba invitál, egy magyar nyelven folyó promócióra. Úgy tűnik, mintha eltolódtak volna a pólusok, a hangsúlyok.
A magány az elmúlt egy-két évtizedben szinte észrevétlenül vált népbetegséggé, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Az ember társas lény, szüksége van a közösségre, a kapcsolódásra, az intimitásra.
A szerb diplomácia az elmúlt másfél-két évben Koszovó kapcsán számos sikert ért el a nemzetközi színtéren, ezzel nem győzött eleget dicsekedni az államvezetőség. Más kérdés, hogy Belgrád bravúros lépései vagy Pristina nemzetközi elítélést érdemlő intézkedései váltották-e valójában ki ezeket az „apró örömöket”, az pedig főleg más kérdés, hogy milyen célt, érdeket, jót szolgálnak a dicsekedésre okot adó történések.