A zentai Fő tér, illetve mai városi park első épülete, az 1769–1770-ben, barokk stílusban épült Szent István-templom volt, mely 1911 áprilisában a városháza leégése utáni viharban átterjedt tűz következtében szintén leégett.
A régi (és alig egy évig az új) városháza előtt, illetve a mai szökőkút helyén állt egykor az 1808–1810 között, Ross István plébános kezdeményezésére közadakozásból épített Szentháromság-szobor (e szobrokat általában a járványok túlélői emelték kiengesztelésül). A gyakorlatilag egyházi tulajdonban lévő Szentháromság-szobrot (emlékművet), a Fő tér rendezésének keretében 1915 szeptemberében elbontották, s Zenta város közgyűlése (az 1915. okt. 27-i közgyűlés 1130. sz. határozata) jóváhagyta annak áthelyezését azzal, hogy a majdan elkészülő új Szent István-templom (bazilika) előtt állítsák fel ismét.
A közgyűlési véghatározat teljes szövege a következő:
„Miután a Kossuth-szobor a jövő év folyamán felállításra fog kerülni, a Szentháromságszobor jelenlegi helyéről a Szent István templom elfogadott elhelyezési terve szerint a templom főhomlokzatának vonalába a plébánia felőli oldalon tervezett szobor helyre helyezendő át, s ennélfogva értesíttetik a római katholikus egyházközség, hogy a város az áthelyezésbe beleegyezik azzal, hogy a város az áthelyezés költségeihez nem járul hozzá.”
A Szentháromság-szobor elbontása még a fenti közgyűlési határozat előtt megtörtént. Az Összetartás c. zentai lap 1915. szept. 22-i számában írt erről „Eltűnt a Szt. Háromság szobra” cím alatt Dudás Andor (Muhoray szignóval). Az újságcikkből csak annyit tudhatunk meg, hogy az emlékművet már lényegében elbontották, s keresik az emlékmű alapkövét és az oda elhelyezett emlékokmányt.
A Szentháromság-szobor helyére (annak szoros közelségébe) Kossuth Lajos szobrát kívánták volna felállítani, de az első világháború azt megakadályozta. A Szentháromság emlékműkomplexum elemei (talapzat, obeliszk, 8–10 db, szenteket ábrázoló szobrok stb.) jó ideig az épülő új templom közelében, feltehetően a városi park északi részén lehettek elhelyezve (a visszaállításra várva), hogy ne akadályozzák a templom építését. Az elbontott és elemeire szedett szoboremlékmű-daraboknak később azonban nyomuk veszett. A Szent István-templom és egyházközség naplóbejegyzése (Ad historica domus) szerint a Szentháromság-szobor (emlékmű) utolsó szobormaradványát az 1950-es évek elején takarították el a parkból.
Az 1911-ben leégett főtéri templomhoz közel, a park keleti részében 1914-ben megkezdődött az új templom építése, mely az első világháború után abbamaradt. Később az építményt téglafallal körülkerítették, de az akkori hatóságok nem engedélyezték a további építkezéseket. Az alapfalakig megépített templomot (romtemplom) 1947-ben bontották el, tégláit részben szétosztották a lakosság igényeire és más építkezésekre.
A Szentháromság-szobor egykori helyén került sor 1932-ben I. Péter király szobrának a felállítására, melyet 1941-ben bontottak el. E szobor helyén állították fel azután 1942 őszén az Országzászló-emlékművet (dr. Széchenyi István szegedi közjegyző adományát), melyet viszont 1944 őszén, az új hatalom bontatott el…
A városi park építészeti emlékei esetleges föld alatti maradványainak feltárása, feltérképezése eddig még nem történt meg. Csak valószínűsíteni lehet, hogy akár az ún. Szentháromság-szobor elemeiből, illetve fent említett építkezésekből előkerülhet valamilyen tárgyi emlék.
