Hogyan érintett a várostól kapott elismerés, számítottál-e ilyen kitüntetésre, mit jelent ez számodra?
– Eddig nem is tudtam a díj létezéséről, ezért tényleg, mint derült égből villámcsapás ért a dolog, de egyértelműen kellemes meglepetés volt. Sajnos a díjátadón nem tudtam ott lenni, mivel épp írásbelim volt az egyetemen. Nagyon sokat jelent nekem ez a díj, és örülök annak, hogy Zenta város törődik a fiatalsággal, hiszen ez a város jövőjének alapja.
Mennyire hat rád ez ösztönzőleg, esetleg nagyobb-e a bizonyítási vágyad?
– Amíg nem volt ilyen jellegű díjam, addig is igyekeztem aktív tagja lenni a tudományos közösségeknek. A díj olyan szempontból hat ösztönzőleg, hogy tudom, számít, amit csinálok, mert a város is tud róla, és most ennek következtében még jobban igyekszem részt venni a tudományos életben, ahogy az egyetem és időm engedi.
Magyarországon tanulsz. Tervezel-e a tanulmányaid után visszatérni Zentára, és itt kamatoztatni tudásodat?
– Egyelőre a jövőre vonatkozólag konkrét terveim még nincsenek, de egyáltalán nem kizárt, hogy visszatérek Zentára, természetesen abban az esetben, ha lesz rá lehetőségem, és lesz megfelelő álláslehetőség. Mindenféleképpen jó lenne visszaadni valamit annak a közösségnek, amelytől én annyi mindent kaptam már.
Ha szeretnél egyszer visszajönni, mivel foglalkoznál szívesen?
– Szívesen dolgoznék az oktatásban, esetleg részt vennék a város fejlesztésében, ha lenne rá lehetőségem, de a kutató és egyéb munka sem áll távol tőlem.
Mi az életcélod?
– Ezt a kérdést már sokan feltették nekem, és eddig mindig azt válaszoltam, hogy nem tudom, de persze ez nem válaszlehetőség, ezért inkább azt mondanám, hogy egyelőre nincs konkrét életcélom, csak annyi, hogy azt csináljam, amit szeretek, és azt szeressem, amit majd csinálni fogok.
Juhász Kristóf, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium természettudományi-matematikai tagozatának az idén végzett tanulója, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának elsőéves mérnökinformatikus hallgatója. |
