Az Újvidéki Múzeum archívuma
Az újvidékiek nyári szokásai közé tartozott a parkok látogatása is, amelyekre ugyan nem mondhatjuk, hogy elegendő lett volna a városban, de azt sem állíthatjuk, hogy kevés lett volna belőlük. A sétánnyal, a Hídfősáncot körülvevő erdős-bokros résszel, és a strandot beárnyékoló nyárfással, valamint a két rendezett parkjával, az újvidékieknek valamikor elegendő zöldfelülettel rendelkező városuk volt, amit manapság, a város gyors bővülése miatt, nem állíthatunk.
A 19. század második felében a nyári társasági élet szokásos színtereihez tartozott a sétány, és a vele szembe lévő városliget, amelyhez az 1790-ben alapított újvidéki Céllövő Egyletet övező park is beletartozott. A ma Egységnek nevezett díszes épület udvarában nemcsak versenyszerűen lőhettek célba a város legelőkelőbb polgárai, hanem tekézni is lehetett, és az egylet vendéglőjében és annak kerthelyiségében ebédelni, vacsorázni, termeiben pedig bálozni.
A sétány mellett lévő kibővített Duna park mellett, nagyságrend szerint a város második parkja, a Futaki úton lévő volt, amelyet a városi Mérnöki Hivatal döntése alapján 1900-ban kezdtek építeni, az akkor felépült városi kórház és a még újnak számító Városi Jódos Fürdő mellett. A Mérnöki Hivatal ezt a zöldövezetet azzal a céllal alakította ki, hogy a két gyógyintézetben gyógyulást kereső betegek számára olyan teret alakítsanak ki, ahol megpihenhetnek és gyorsabban felépülhetnek. Ahhoz, hogy ezt a városrendezési intézkedést végrehajthassák, erről a területről egy katonai lőteret és egy impozáns Kálváriát kellett eltávolítani. A park kinézete az akkoriban épülő jódos fürdő épületével volt összhangban, amely a szecessziós építészet remekműve lett Újvidéken. A park kb. 20 hektáron terült el és a városi kertészet kertészei gondoskodtak róla.
A sétány kiszélesítésével jött létre a város szintén közkedvelt parkja, a Duna park, amely tulajdonképpen a Duna mellékágának feltöltésével alakult ki, amelyből csak a ma is létező Duna parki tó maradt meg, melynek közepén egy kis sziget is volt. A Duna parkot 1912-ben kerítéssel övezték, amelynek elkészítésével Peklo Béla és Linarics Vilmos újvidéki építőmestereket bízták meg. A tó közepén lévő szigetet, Erzsébet királyné meggyilkolását követően, Erzsébet szigetnek nevezték és emlékére egy szomorúfüzet ültettek a sziget közepére.
A két világháború közti időszakban a park modernizálásának külön figyelmet szenteltek. Azért, hogy az új, Mária királyné nevét viselő sugárutat kiépíthessék, 1927-ben a parkban lévő összes hintát, körhintát, gyorsfényképészt és minden sátrat, a Strand út jobb oldalára telepítették át. 1932-ben a város a Duna parkban egy új modern játszóteret épített, majd 1936-ban a Péter király nevét viselő 7. gyalogezred zenekara felajánlotta a város vezetőségének, hogy ezentúl minden évben, a közkedvelt park látogatóinak játszik. Erre a célra külön zenepavilont emeltek. 1937-ben a parkban teniszpályákat építettek, és a már meglévő klubhelyiségek felújításakor Újvidék már igazi angol parkkal dicsekedhetett.
A huszadik század második felében Újvidéknek az említett két legnagyobb parkján kívül, a város új negyedének számító Limánon épült ki egy majd 13 hektáros park, valamint kiépülőfélben van a vasútállomás melletti, és egy Ifjúsági park is.
Az újvidéki parkokról egykoron a városi kertészek gondoskodtak, ma pedig, a Városi Kertészet közvállalattá kinőtt szervezete. A városi kertészek tevékenységének, mint ahogyan a városi kert intézményének is, azonban külön története van. Annak ellenére, hogy az újvidékieknek a Duna közelsége természetes zöldövezetet biztosított és biztosít ma is, a város parkjai, lakosainak, a város társadalmi életének színtereként, évszázadokon keresztül közkedvelt helyszíne maradt.
