Biacsi János és Irén az udvaron (fotó: Góbor Béla)
Rendszerető, kedves emberek a temeriniek. Szeretik, ha rendezett a házuk tája, tiszta az udvar, gyomtalan a virágoskert. A sokszínű virágok, amelyek kora tavasztól késő őszig pompáznak az ablakok alatt, nem ritka látván manapság sem a városban. Él még az emberekben a szép iránti igény. Ezért nem jelent fáradságot az a kis plusz munka, ami a szépet még szebbé teszi.
A községben már több évre visszamenően minden tavasszal meghirdetik a legszebb és legrendezettebb udvar elnevezésű vetélkedőt, amelyre bárki benevezhet, ha úgy érzi, hogy portája megérdemli azt, hogy mások is megcsodálják, ezáltal közkinccsé váljon. Az idei versenyre – az eredményhirdető rendezvényen megtudtuk – 26 háztartásból érkezett benevezés. És mint ahogyan lenni szokott, hozzáértő szakemberekből álló zsűri sorra járta a versenyzők udvarait, több szempontból is értékelte azokat, lefényképezte, filmre vette (ebből rövid összeállítást láthattunk is a már említett rendezvényen), majd eredményt hirdetett. A bizottság a község minden helyi közösségében megnevezte a legszebb udvart és az utána következőket. Összegezésként pedig kihirdette a verseny győztesét, a község idei évi legszebb udvarának tulajdonosát.
A hangzatos címet a Rákóczi Ferenc utca 163-as számú udvar érdemelte ki, amelynek tulajdonosa, Biacsi István és felesége, Irén. Az eredményhirdetést követően felkerestük a házaspárt, megcsodáltuk a tágas udvart, melynek minden részében, ágyásokban, régi használatos tárgyakon, házilag készített edényekben, virágok, évelő növények, virágzó fák pompáztak. Minden talpalatnyi helyen látszottak a növények féltő gondozására utaló jelek.
– Nincs kivétel, az egész család kiveszi részét az udvar rendezésében. A fiam és én a fizikailag nehezebb munkát végezzük, ásunk, kaszálunk, a feleségem pedig jobban a virágok ültetése, elrendezése, az összkép kialakítása körül szorgoskodik. Bizony egész nap van munka a kertben, de nem sajnáljuk a fáradságot. Nekem talán könnyebb, mert nyugdíjas vagyok, de a feleségem csak munkaidő után tud foglalatoskodni – mondja Biacsi János.
– Minden növényt, virágot szeretünk – veszi át a szót Irén asszony. – Ezért talán fel sem tudom mind sorolni, ami látható a kertben és az udvaron. A sziklakerti növényektől, muskátliktól kezdve a japán mimózáig, ami éppen most virágzik, minden megtalálható. Ami jellegzetes, hogy nem drága cserepekben vannak a virágok, hanem átalakított régi ház körüli tárgyakban, edényekben. Némelyiknek már meg sem lehet mondani eredeti rendeltetését. Mai, zaklatott világunkban pihenést, megnyugvást és pozitív energiával való feltöltődést jelent a reggeli kávé mellett, vagy esténként, munka után kiülni a pihenősarokba és elnézni a csodaszép virágokat.
Azt már mindketten közösen mondják, egymás szavába vágva, hogy nem a verseny miatt, hanem hasznos elfoglaltságukra, a szépben való gyönyörködésükre és örömükre rendezik az udvart, ápolják a virágokat. Hogy a cím mellé jutalom is járt, csak erősíti a szándékot, hogy jövőre talán még szebb legyen az udvaruk.
