2026. április 26., vasárnap

Gimnazisták tizenöt éves osztálytalálkozója

Tartalmas számvetés a pályafutásról és a távolodó diákkorról
Balról jobbra – állnak: Csepregi Ibolya tanárnő, Almásy Csilla, Kutri Júlia, Gallusz Andrea, Csévári Róbert, Vatai Csongor, Várady Zoltán, Varga Szitár Zsuzsanna, Vadács Orsolya, Horváth Endre és Lukács Dóra, ülnek: Kovács Kinga, Fendrik Éva, Sára Ildikó, Horváth Gabriella, Berényi Ilona tanárnő, Bottyán Krisztina, Dulics Tímea, Dujmovics Lívia, Puszti Karolina és Zolnai Irén tanárnő (fotó: Csévári Róbert)

Az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumnak az 1995/96-os tanévben végzett 28 főnyi IV/1 magyar osztálya ötévente szervez találkozót. A napokban, június 18-án 21 hajdani érettségiző ünnepelte és emlékezett a 15. évforduló jegyében. Hárman igazoltan késve érkeztek, ezért ők – Bosznia Lívia, Volár Valéria és Zavarkó Árpád – hiányoznak az iskolaudvarban készült közös felvételről. Dicséretes, hogy ez alkalommal is eljött néhány egykori tanuló azok közül, akik csak egy-két évig jártak a megnevezett gimnáziumba, mivel időközben Magyarországra költöztek.

A középiskola tanári szobája volt az idei rendhagyó osztályfőnöki óra helyszíne, a meghívott Berényi Ilona osztályfőnök, magyar nyelv és irodalom, Zolnai Irén matematika és Csepregi Ibolya biológia szakos tanárnő jelenlétében. A hajdani diákok beszámoltak sikeres pályafutásukról, tájékoztattak a távol maradt társaik életútjáról is. Többnyire tanárként, óvónőként, újságíróként, jogászként, közgazdászként, orvosként, mérnökként, menedzserként és magánvállalkozóként dolgoznak Újvidéken, Temerinben, Óbecsén, Zentán... Budapesten, Szegeden... A kulturális életben is vállalnak feladatot. Mint mondták, boldogok, mert elérték céljukat, szeretik munkájukat. Tudásukat, ismereteiket ma is gyarapítják szakosítással. Tanáccsal, tapasztalat átadásával segítenek a bajba jutott gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek, kiállnak az igazság mellett.

A jubilálók Csenejen, a 137-es szállási vendéglőben hangulatos társalgás közben, élményeik felelevenítésével képzeletben úgymond bejárták gimnazista koruk tájait. Újra ott voltak a kedvelt iskolai órákon és szakköri összejöveteleken, műsort készítettek az Újvidéki Rádióban, szerepeltek a Színes Szilánkok Diákszínpadon és a Petőfiben, átvették a díjakat a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén és más megmérettetéseken, ismeretterjesztő előadásokra látogattak stb. Visszatérve a valóságba, többen büszkén adták kézről kézre a csöppnyi gyerekeikről, a kis családtagokról készült fényképeket, miközben feltárták a nevelés titkait.

E találkozó részvevői továbbra is gazdagítják sokrétű kapcsolataikat, együttműködve egy-egy helységben és a távolabbi társaikkal az internet által, határok nélkül.

Magyar ember Magyar Szót érdemel