(Az Újvidéki Múzeum archívuma)
A hely, ahol a mai Újvidék elterül már a középkorban, 1267-ben is kereskedelméről és a Duna két partját összekötő révről volt ismert. Talán ezért fordul elő a mai város területén a Vásáros Váradnak nevezett település is, melyről a közlekedés koncentrálódására való tekintettel, Érdujhelyi Menyhért, Újvidék első történésze a vásárok létezését is biztosra vette.
A török hódoltság időszakát követően Újvidék létrejöttét és várossá fejlődésének gyors ütemét mindenekelőtt kitűnő földrajzi fekvésének, ebből eredően pedig a településen zajló élénk kereskedelemnek és fejlett kézművesiparának köszönhette. Erről vall az 1748-ban kiállított és Mária Terézia által jóváhagyott, az akkor Péterváradi sáncnak nevezett település, városi rangra való emelését biztosító szabadalomlevél is. Ennek a szabadalomlevélnek, tizenegyedik cikkelye mondja ki, hogy: „Azt is megengedjük, említett városunknak, hogy saját és a szomszédos községek javára és hasznára hetenként kétszer, kedden és szombaton, heti vásárt tartson”, és négy évszaki országos vásárt, márciusban, májusban, júliusban és októberben, „a vásárt megelőző és követő napokon, pedig baromvásár tartassék”, azért, hogy „az azok után járó jövedelmet a város beszedhesse és bírhassa”.
Ezért nem véletlen, hogy a 19. század második felében, a város gazdasági fellendülését jelezve, 1875-ben és 1883-ban, Újvidéken ipari kiállításokat szerveztek, érmeket és díjakat osztottak. Az 1883-ban Bács-Bodrog vármegye gazdasági egyesületének szervezésében megtartott első mezőgazdasági kiállításában, melyet az Újvidéki Céllövőegylet székházában tartottak, pedig már a mai nagy múltra visszatekintő nemzetközi mezőgazdasági vásárok elődjét ismerhetjük fel.
A mai formájában, először megtartott kiállítás megszervezése azonban csak 1922-ben kezdődött el, amikor Hajós Gyula, ismert újvidéki ponyva-, kötél-, és zsákgyár tulajdonosának javaslatára, 1923 tavaszán, a többi jugoszláv nagyváros példáját követve Újvidéken első ízben rendezték meg, az országos kereskedelmi és ipari kiállítást. Így kezdődött, most már szervezett formában a korszellemet követve, a versengést előtérbe helyezve, katalógusokkal, hirdetésekkel, jól megtervezett és átgondolt kiállítási terekkel, az Újvidéki Vásár intézményének modern története. Ezekből az évenként megszervezett kiállításokból és vásárokból alakult meg 1929-ben a Dunai bánság segítségével az a részvénytársaság, melynek fő mozgatói a gazdag újvidéki kereskedők, földbirtokosok és gyárosok lettek, a Dunđerskik és Popovićok, akik közül Stevan Pecija Popović, 1930-tól a „Vásárokat és Kiállításokat Szervező Részvénytársaság” igazgatója volt.
Idővel Vajdaság adottságait, a mezőgazdaságot és állattenyésztést szem előtt tartva, a nemzetközi mezőgazdasági és állattenyésztési vásárok kerültek az érdeklődésük előterébe. Ezeket 1940-ig a Šumadija utcai kiállítótéren tartották, majd a várostól új telket kapva, az Újvidéki Vásár a mai helyére költözött.
Az Újvidéki Vásár virágkorát a második világháborút követő időszakban élte meg. Először, 1948-ban országos, majd ezt követően, nemzetközi árumintavásárokat és mezőgazdasági kiállításokat szerveztek. 1958-ban az Újvidéki Tavaszi Mezőgazdasági Vásárt felvették a Vásárok Nemzetközi Szövetségébe (UFI), melynek ezt követően az Őszi Vásár, majd a Nemzetközi Halászati és Vadászati kiállítás is tagja lett.
Napjainkra, az újvidéki vásár a város tavaszi életének elengedhetetlen és ma is fontos eseménye lett, melynek a modern korhoz való idomulását minden újvidéki éber figyelemmel kísér, és ha teheti, örömmel lép be a Master Központtá előléptetett reprezentatív előterébe, ahol éppen napjainkban zajlik a 78. Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár, melynek tartama alatt, még ha csak egy röpke hétre is, mi, Újvidékiek is világpolgárokká lépünk elő.
