A Vajdasági Múzeum archívuma
Tájaink minden városának vannak jellegzetes épületei, amelyek meghatározzák a főtér kinézetét és hangulatát, így Újvidéken a Baumhorn Lipót által tervezett Állami Takarékpénztár, a híres Vasemberhez címzett lakó- és üzletház, a Mária neve katolikus templom épülete, a városi közigazgatás székháza, az 1893/94-ben felépült városháza jelenti a város központjának összetéveszthetetlen építészeti együttesét.
Újvidéknek, a szabad királyi városi rang elnyerésének pillanatától, állandó gondja volt a városháza épületének biztosítása. Az első városi tanács megalakulását követően a városatyák, a közismert és tekintélyes Ferenci mészáros házából igazgatták a várost, majd ezt követően a 18. század hatvanas éveitől, szinte állandóan napirenden volt egy igazi, rendeltetésének megfelelő és impozáns városháza felépítésének ötlete. A 19. század második felében már nyilvánvaló volt, hogy Újvidéken nincs egy olyan épület sem, amely biztosíthatta volna a városi szervek zavartalan működését. Az újvidéki városháza végül a 19. század utolsó évtizedére készült el, a városatyák „több évtizedes munkálkodásának eredményeként”.
Mint minden városi befektetésnek, az újvidéki városháza felépülésének története sem tartozott az egyszerű dolgok közé. Körülményes volt az az út, amelyet a városatyáknak végig kellett járniuk a városháza felépüléséhez szükséges anyagiak előteremtéséhez, de még attól is körülményesebb volt a törvényes kereteket biztosító intézkedéseknek a betartása. Anyagiak hiányában ezért, 1872-ben, a városi tanács olyan határozatot hozott, hogy közigazgatási épültről lévén szó, a Belügyminisztériumtól kér egy 200 000 forintos hitelt, amelyet abban az évben, a minisztérium nem tudott biztosítani számukra. Minden jel szerint maga Újvidék városa is rendelkezett bizonyos építkezési alappal, de az még 1876-ban sem volt olyan nagyságrendű, hogy kellő biztosítékot tudott volna nyújtani a hitelezőnek a városháza megépítésére. A minisztériumban ezért „a városi költségvetés állapotára való hivatkozással” nem hagyták jóvá a városháza építésének megkezdését. Mindennek ellenére a városatyák, már 1873-ban nyilvános árlejtést tartottak az épülendő városházához szükséges 800 000 darab tégla égetésére. Nagy volt az érdeklődés az építészmérnökök között is, akik saját kezdeményezésükre ajánlották fel az új városháza tervét, annak ellenére, hogy még az építkezés helyszínét sem határozták meg.
Az igazi építkezés csak 1891-ben kezdődött, amikor végérvényesen eldőlt, hogy az újvidéki városházát a főtéren, a város által felvásárolt, majd lebontott, Stefanović-féle ház helyén fogják felépíteni, egyes polgárok elégedetlenségének ellenére is.
Az épület, az újvidéki Molnár György építészmérnök 1876-ban 400 forintért megvásárolt, majd a városatyák kérésére 1885–1889-ben átdolgozott, terve alapján készült el. Az építkezés kivitelezésének jogát 1892-ben megejtett árlejtést követően, Czoczek József és Lehrer Károly nyerték meg, akik 1893-ban azt kérték a várostól, hogy a városháza építéséhez szükséges téglát, ők egyedül állítsák elő, és a város jelölje ki számukra a téglagyár építésére alkalmas terepet. A Belügyminisztérium még abban az évben jóváhagyta a városháza építéséhez szükséges összes okmányt, és az építkezés költségtervezetét is. Mire azonban az engedélyek megérkeztek, a vállalkozók gondolták meg magukat a város árajánlatával kapcsolatosan, de ez csak kisebb zsarolási kísérlet lehetett, mert a levéltári adatok, már csak a város által befizetett előlegek összegéről szólnak, amely 1893-ban, összesen 33 000 forintot tett ki. A tetemes pénzösszeg, úgy látszik, sokaknak szemet szúrt, mert még abban az évben Aleksandar Vulko városi főmérnök, jelentést tett arról a keresetről is, amelyhez a két vállalkozó az építkezés útján jutott.
Az akkori városatyák 1895-ben üléseztek először, a számunkra már réginek nevezett, ám számukra akkor még „új városházában”, amely ma is elválaszthatatlan részét képezi Újvidék modern kori városképének.
