Szerkesztőségünk újvidéki székházában tegnap délután a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub szervezésében tartottak emlékestet, névadójuknak Kossa Jánosnak – Keck Zsigmondnak, a Magyar Szó első főszerkesztőjének tiszteletére.
Köszöntőbeszédében Horváth Aranka, az egyesület elnöke ismertette Keck Zsigmond rövid életrajzát: Cservenkán született 1907-ben, iskoláit Zomborban és Szabadkán végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait pedig Hollandiában, Franciaországban és Angliában, a strasbourgi egyetem teológiai karán diplomázott. 1936-tól a JKP ellenőrzése alatt megjelenő Híd folyóirat egyik főmunkatársa, Mayer Ottmár főszerkesztő jobbkeze. Mint a Szabad Vajdaság, később a Magyar Szó főszerkesztője, szóban és írásban hatalmas munkát végzett annak érdekében, hogy a jugoszláviai magyarság leküzdje félelmeit, kisebbrendűségi érzéseit, s részt vegyen az újjáépítésben. 1948-ban a Tájékoztató Iroda határozata után lemondott a főszerkesztői posztról, letartóztatták, táborba zárták – öt évet töltött Goli otokon. Hazatérése után ismét a Magyar Szó szerkesztőségében találjuk, a nyelvi lektor munkahelyét tölti be, fordít, szótári munkát végez. Az ötvenes évek végén Kossa János néven rendszeresen megjelenő nyelvhelyességi rovatot indít Így írunk mi címmel. 1970-ben a Szarvas Gábor-díjat elsőként neki ítélték oda, élete során öt kötete jelent meg, Újvidéken halt meg 1980-ban.
Hallhattuk Szabó Gizella emlékezését, valamikori tanítványa többek között elmesélte, hogy a Keck család befogadottjaként, alig 17 évesen kezdte meg karrierjét Újvidéken – Zsiga nagyon szigorú volt, de nem volt gúnyolódó. Ő nézte át a kéziratokat, én még akkor nem voltam képzett újságíró, egyszer azt mondta: Tudod mit, Gizikém? Kevesebbet hogyozzál! Ez azt jelenti, hogy ugyanabban a mondatban ne írjam kétszer a hogy szót – mesélte. Beszámolót hallhattunk arról is, hogyan történt akkoriban a lapkészítés: reggel 9 órakor mindenkinek bent kellett lennie a szerkesztőségben, minden reggel elemezték a lapot. Az újságíróknak addig kellett bent lenniük, ameddig a nyomdagép nem indult be, a kéziratokat ők vitték a nyomdába, ott tanulták meg, hogyan kell tördelni.
Szabó Tímea felolvasta Kossa János cikkét, nyelvápolási útmutatót hallhattunk arról, hogy a csak, csupán és mindössze szavakat milyen szövegkörnyezetben, milyen sorrendben kell használnunk.
A továbbiakban Takács Ilona, Keck Zsigmond valamikori tanítványa méltatta mesterét, majd egy újabb felolvasást hallhattunk. A zenés, irodalmi műsor keretében megemlékeztek az anyanyelv világnapjáról is, az estet Móricz Lúcián népdalai tették emlékezetesebbé. A közönségnek alkalma volt látni Kartag Nándor dokumentumfilmjét is, Törőcsik Rózsa dalcsokorral zárta az estet.
