Sem a sajtó, sem a közvélemény nem részletezte a belügyminiszter minapi nyilatkozatát, hogy ki kell vizsgálni, miért támadják legtöbbször az újvidéki rendőröket. Pedig, sok érv szól amellett, hogy városunkban leteperik, megtámadják a rend őreit, sőt lőfegyverrel meg is sebesítik őket. Nem sírnám vissza a miloševići korszakot, amikor a rendőrőrs épületével szemben élő polgárok nem tudtak aludni a rendőrségi „dorgálás” alatt elhangzó üvöltésektől, de azért sok ami sok.
Csak a szerdai lapok egyetlen oldalát idézem: – Lövöldözés egy verbászi kávézóban, – Világos nappal kirabolták a Futaki utca postáját és háromszázezer dinárt loptak el, – Öt rendőr nem jelent meg a bíróság tárgyaláson kábítószer-üzérkedés ügyében, habár tanúskodásuk perdöntő lett volna az ítélet meghozásában...
Soroljuk tovább? Nagyritkán történik meg, hogy a rendőrség megakadályoz egy bűncselekményt, netán elfogja a tettest. Lanyhaságuk szemtanúja lévén, egy súlyos gépkocsikarambol esetében egy óra múltával érkeztek meg a baleset helyszínére. A nálunk uralkodó közlekedési zűrzavart, amelynek nap-nap után szemtanúi vagyunk, senki sem akadályozza meg, mert az utcán rendőr nincs jelen. A Felszabadulás sugárúton a hátsó keréken száguldanak a motorkerékpárosok, az I. Péter király sugárúton pedig minden éjjel motorkerékpárosok próbálgatják, milyen sebességet tud elérni a Kawasaki. A motoros túráztatás nem hagyja nyugodni a lakosokat, holott a rendőrség épülete előtt folyik a szörnyű dübörgés. A közeli kávézó előtt haladnak el szótlanul a rendőrök, habár a megállást is tiltja egy tábla, nemhogy egy utcányi autó akadályozza a forgalmat.
Az újabb megrökönyödés akkor ért, amikor elolvastam a különben tagbaszakadt, két méter magas, legalább száz kilós, a koszovói csatározásban résztvevő rendőr nyilatkozatát, akit lábon lőtt egy ismeretlen személy. Autólopáson ért éjjel egy ismeretlen személyt. Rászólt, hogy mit csinál, mire a tolvaj menekülni kezdett. A rendőr utána eredt, majd leteperte, mire a tolvaj pisztolyt rántott és lábikrán lőtte. A rend éber őre elterült, holott nála volt a szolgálati fegyvere.
– Azért nem lőttem rá, mert koromsötét volt, s a közelben gyerekek játszottak, nem akartam még nagyobb bajt okozni.
Koromsötétben játszottak volna? Szerdán derült ki, egy nevelőintézetből szökött 12 éves gyerek volt a tettes, akit Zomborban fogtak el. Gyerek vagy felnőtt rabló között nincs nagy különbség, mind a kettő bűnöző. A bíróság ítéli meg, felelősségük fokát. A rendőr dolga, hogy cselekedjen. Ha már szerinte koromsötét volt, hogy láthatta az éjjel az utcán játszó gyerekeket? Vagy nem tudja, hova kellett lőnie? Egy ilyen tagbaszakadt rendőrrel elbánik egy zöldfülű,12 éves gyerek? Ne essék félreértés, én is együttérzek a rend őrével, de nem értem, hogy történhet meg vele ilyesmi. Hogy bánik el egy fegyveres, mindenre képes bankrablóval? A barátom dicsekedett a napokban, hogy átvágott gépkocsijával egy kettős záróvonalon, a motorkerékpáros közlekedési közeg utolérte, megállapította a kihágást, megmondta neki, hogy ez kétezer dinár büntetéssel jár, de ez egyszer megbocsát neki, s elengedte.
Ez lenne a szigorú eljárás? Miért félne hát egy ilyen szabálysértő? Taxis barátom biztosra veszi, hogy az új közlekedési törvény rendet tesz a közforgalomban. Én nem vagyok biztos benne, ha a rend őrei ilyen megértőek, elnézőek a kihágások, bűncselekmények elkövetőivel szemben. Lehet, hogy ezért kell kivizsgálni, miért éri legtöbb támadás az országban az újvidéki rendőröket. Nem félnek tőlük.
