Míg várom az autóbuszt az I. Péter király sugárúton, észreveszem, hogy tolong a nép az autóbusz első ajtajának táján. Feltűnik, hogy egytől egyig öregek. Gondolom, készülődnek a felszállásra, mivel a buszokon csak az első ajtó áll az utasok rendelkezésére. Váratlanul megjelenik a Press lapterjesztő kombija és a sofőr hatalmas csomag újságot tesz az erre szolgáló szekrénybe. Amióta a 24 óra szerb újságot ingyen osztogatják az újvidéki kiadással, az olvasóknak legalább hétkor a ládáknál kell lenniük, mert a lap percek alatt elfogy.
Amit ekkor tapasztaltam, szinte leírhatatlan. A várakozó vagy húszas tömeg megrohanta a lapterjesztő ládát és markolta az újságot két kézzel. Egymás kezéből is kitépték, többen pedig 10-20 példányt is magukhoz ragadtak. Minek vajon ennyi újság valakinek? Ennyien elolvassák? Vagy gyújtósnak használják? Megkérdeztem egy asszonyt, mire kell neki ennyi, csak annyit mondott: – Ajjaj! Van annak helye!
Tehát nem az autóbuszt, hanem az újságost várták az öregek, a buszra közülük senki sem szállt fel. Eltöprengtem a látottak felett. Arra a megállapításra jutottam, hogy leginkább a mindjobban terjedő szegénység vehette rá őket erre a küzdelemre. Mert a könyék, a túlerő is érvényesült az ingyen újságért folyó közelharcban. Idén közel nyolcvanezerrel nőtt az ország szociális eseteinek száma, úgyhogy még a Nemzetközi Valutaalap is elrettentőnek találta, hogy az országban ilyen sokan szorulnak szociális segélyre s indítványozta, hogy az állam többet fordítson erre a célra.
A szegénység rohamosan terjed, s úgy tűnik, a legszegényebb rétegeket sújtja leginkább. Szerbiában nem kevesebben, mint 750 ezren részesülnek szociális segélyben, amelynek összege azonban elenyésző, a napi betevő falatra is alig elegendő. Az ország erre a célra a költségvetés 12 százalékát fordítja. Ez az összeg korábban csak 2 százalék volt. Ám a növekedés csalfa, mert a juttatások nem haladják meg a néhány ezer dinárt. Sőt, azok is élvezik, akik nem szorulnak rá.
Annak ellenére, hogy ezekre a fogyatékosságokra a kormány is ráébredt, az eddigi 90 millió dinár helyett, az idén csak négymillió hétszázezer dinárt irányoz elő. Mit kellene tenni? A recesszió évében nem sokat. Csak szelektálják a szociális segélyre számítókat. A gyerekek, a legszegényebb családok részesülnek majd anyagi támogatásban, azzal, hogy még nem tudják, mit tesznek, hogyan segítenek azokon, akiket elbocsátottak. Bankkölcsönöket vesznek fel, ami kamattal jár, s amelynek törlesztését a kormány vállalja.
Bizonyos azonban, hogy a szegények szegények maradnak. S még az ingyen újságért is küzdenek. Ott folytatják a nagyáruházak megnyitóján, ahol olcsó élelmiszert vehetnek, meg a most nyíló S. O. S.-boltokban, ahol néhány dinárral olcsóbb az áru.
