November 29-e, a Köztársaság napja évtizedeken keresztül volt az egykori, volt Jugoszlávia fő állami ünnepe. Ezen a napon, 1943. november 29-én ülésezett a Jugoszláv Népek Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ), a boszniai Jajcéban, ahol a külföldi szövetségesek megfigyelőinek jelenlétében, az akkor már katonai fölényben lévő partizán képviselők döntöttek arról, hogyan fogják berendezni azt az államot, amely a háború befejeződésével, a királyi Jugoszlávia helyén létrejön. Két évvel később, a már győzedelmeskedő partizán egységek, újból „harcban” álltak, amikor hatalmuk törvényesítésének folyamatában, az ideiglenesen megválasztott állami szerveket kellett egy újabb választásokon hatalmukról biztosítani.
A választásokat 1945. november 11-ére írták ki, és az azt megelőző hónapok a heves ideológiai és választási kampány jegyében zajlottak. Újvidéken is, mint az ország többi városában is, 1945. október folyamán számos népgyűlés és agitációs gyűlést tartottak. Így október 4-én nagy kerületi népgyűlést hívtak össze, amelyen dr. Ivan Ribar, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke volt a főszónok, a népgyűlés fő szervezője pedig a Népfront. Ezen a népgyűlésen nemcsak a város lakossága vett részt, hanem a különböző településekről jövő küldöttségek is, amelyeket a magukkal hozott rezesbandák kísértek a nagygyűlésre. Ekkor már a nagygyűlésen nemcsak a lakossághoz szóló üzenetek hangzottak el, hanem a külpolitikai partnereknek szólóak is. Ilyen volt például az is, amellyel azt üzente az ország vezetősége, hogy nem fog eltűrni semmilyen beavatkozást az ország belügyeibe. Majd az új hatalom ellenségeinek tudtára adták, hogy az, aki a voksát a „névtelen urnába” adja le, az a korrupcióra szavaz, valamint azt is, hogy az újonnan megalkotott törvények csak azt védik, aki dolgozik. Ekkor már nagyban folyamatban volt az agrárreform végrehajtása is, amely ellen hevesen „zúgolódtak” azok, akiktől elvették a földet. A nagygyűlésen Ivan Ribaron kívül a Népfront kerületi elnöke, Perišić Miloje is beszélt, aki az akkor elhunyt Petar Drapšin altábornagyról is szólt. A vajdasági magyarok nevében Faragó András, óbecsei küldött szólt, és beszélt még Žiža Aleksandar is, valamint Doronjski Stevan, az Antifasiszta Ifjúsági Szervezet szónoka. A szövetségi parlamentbe több magyar jelölt is volt, többek között: Rácz Gergely Vince, dr. Várady József, Sinka István, aki az újvidéki kerületi lista jelöltje volt, Nagy Sándor, Sóti Pál és Sóti Ferenc is. A választásokra pedig a következő jelszavakkal buzdítottak: „Fel a választásokra, a népi köztársaságért, testvériségért, egységért, a Népfrontért, Titóért!”. Az akkori Népfront győzelme a politikai hatalom képviselőinek meggyőződése szerint a nemzeti kisebbségek szabadságának, és egyenjogúságának a záloga is volt. Az újvidéki II. választó körzetben Sinka István kapott mandátumot. Az akkori szavazáson a Népfront demokratikus köztársasági programja kapott mandátumot. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlést pedig november 29-re hívták össze, amelyen kikiáltották a monarchia feletti győzelmet, és kikiáltották a köztársaságot. 1945. november 29-ét ünnepségek sorozata előzte meg. A Föderatív Jugoszláv Köztársaság kikiáltását Újvidéken „tomboló lelkesedéssel” fogadták. A fellobogózott városban zászlókat vivő és zenével kísért csoportok haladtak a Főtér felé, ahol a gyülekezők száma egyre növekedett, amely délutánra már tízezres tömeggé gyarapodott. Az ünneplő újvidékiekhez rövid beszédekben Popovics Alimpije, Danilo Kekić és Dobos István vasmunkás fordultak. Az ünneplés viszont a késő éjszakai órákig tartott. Az új hatalom pedig a politikai hatalmának tudatában, szokásához híven kitartóan ítélkezett a háborús bűnökkel megvádolt népellenség felett. Ekkor hajtották végre a halálos ítéletet dr. Deák Leó fölött, adták ki Magyarországnak az apatini dr. Fernbach Péter újvidéki főispánt, és tízévi kényszermunkával egybekötött szabadságvesztésre ítélték Tolnai János újvidéki tanárt népellenes cselekedeteiért és a „kémelhárítóval való együttműködésért”. Ekkor kezdték meg az agrárreform végrehajtását is, mert azt, a „nép harcolta ki és azt a népnek kellett végrehajtania”.
