2024. május 12., vasárnap

Felújítják az evangélikus templom tornyát

Történelmi pillanatok Bajsán – Üzenet a múltból az időkapszulából

Több mint kétszáz éve települtek tájainkra evangélikus vallású szlovákok. Bajsán a most is használt templomukat kétszáz éve, 1823-ban kezdték építeni. A templomtorony felújítása a napokban kezdődött, tegnap levették a keresztet és az alatta lévő földgömböt. Ez utóbbi egy időkapszulát is rejtett magában. A kereszt levételekor a szép számban megjelent hívők imádkoztak és énekeltek.

Dolinszky Márta lelkésznő, evangélikus esperes elmondta, a püspökség és a hívők adományaiból, illetve Zsemberi János helyi vállalkozó jóvoltából – aki a költségek nagyobb részét magára vállalta –, megkezdődhetett a torony felújítása. A munkálatok a tervek szerint októberig befejeződnek. Az új, aranyozott rézkereszt felszentelését a reformáció emléknapjára tervezik.

A bajsai evangélikus templomról levették a keresztet és az alatta elhelyezkedő földgömböt, melyben időkapszulát találtak (Tóth Péter felvétele)

A bajsai evangélikus templomról levették a keresztet és az alatta elhelyezkedő földgömböt, melyben időkapszulát találtak (Tóth Péter felvétele)

– Történelmi nap ez, különös alkalom, amikor összegyülekeztünk, hogy a bajsai evangélikus templomról levegyük a keresztet és az alatta elhelyezkedő földgömböt. A templom a jelképe nélkül maradt, mert a templomtorony tulajdonképpen egy ég felé mutató ujj, amelynek a tetején a templom jeles szimbóluma van, a földgömb a kereszttel, ami annyit jelent, hogy a teremtett világ, az egész Föld, Jézus Krisztus Urunk keresztje által üdvözül. A templom elveszítette egy időre a szimbólumát, de templomként működik tovább. Ez a pillanat pedig hátratekintést enged a múltba, hiszen a toronyban találtunk dokumentumokat, amelyek összekötnek bennünket a múlttal, ugyanakkor a jelenre, sőt a jövőre is ad útmutatást – mutatott rá Dolinszky Márta.

A földgömbben találtak egy olyan dokumentumot, amit 1957-ben helyeztek oda, és ebben a dokumentumban azt is megtalálták, amit 1883-ban írtak.  – Maga a templomépület 1823-ban épült, amikor a torony tetejére is keresztet helyeztek. 1883-ban lecserélték a keresztet, és újat tettek a helyére. Azután 1936-ban átfestették, majd 1957-ben vadonatúj keresztet helyeztek fel zsoltári üzenettel és áldáskívánással az utódok számára is. Ez a mostani is olyan történelmi pillanat, amikor visszagondolunk az ősökre, akiknek jelentős volt a templom, akik fontosnak tartották, hogy üzenetet küldjenek a jövőbe is. A leglényegesebb, hogy a templomot senki nem magának építi, hanem a gyerekeinek, az unokáinak, a jövőnek. Az ősöknek fontos volt az, hogy az utódoknak hite legyen, hogy legyen kire támaszkodniuk, hogy tudják azt, hogy Isten van fölöttünk. Mindez összeköt olyan emberekkel, őseinkkel, akiket nem is ismertünk. Nem tudjuk, hogy kik álltak itt 200 esztendővel ezelőtt a templom előtti téren, és ez a kapcsolat, a lelki egység, ez valami csodálatos. Ez megérinti a lelkeket, hiszen együvé tartozunk a hitbe. Én személyesen azt tartom a legfontosabbnak, hogy ebben a mai igazán zaklatott világban és életben valaki mégis hirdeti nekünk azt, hogy mi is az, ami az igazi szeretet. Az emberiségnek annyi tudósa volt, annyi Nobel-díjas, annyi bölcs és annyi filozófus, de az egész teremtett világban soha senki nem hirdette az önfeláldozó szeretetet, egyedül a mi Urunk Jézus Krisztus. Ha életünket így képzeljük el, hogy szeretet lenne a családokban, az egyházban és egyébként az egész társadalmi életben, akkor biztosak vagyunk benne, hogy minden egészen másképpen nézne ki – mondta a lelkésznő. Azt is hozzátette, hogy most is azért építik a templomot, azért javítják a tornyot, azért helyezik fel az új keresztet, mert a jövőnek ugyanezt szeretnénk átadni, ezt az üzenetet.

Bajsán három templom van, mindhárom élő vallási közösségeké. Lackovics Károly, az evangélikus egyház gondnoka elmondta, a vallási közösségek évszázadok óta élnek békében és egyetértésben itt egymás mellett. A római katolikusok, az evangélikusok és a pravoszlávok alkotta közösség ezért is példaértékű. Dr. Tóth Isaszegi Sándor, az egyházközösség presbitere szerint a tény, hogy két évszázad után is van olyan ereje a hitéhez ragaszkodó közösségnek arra, hogy felújítsák a tornyot, azt jelzi, hogy még ha kevesen is beszélik őseik szlovák nyelvét, ennek a közösségnek van jövője.

A cikkhez képgaléria is tartozik, amelyet ITT tekinthet meg.

Nyitókép: A felújítás az egyház, a bajsai gyülekezet és Zsemberi János támogatásából valósul meg (Tóth Péter felvétele)