Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
„Olyan szép falu, mint amilyen az enyém, nincs másik” – vallja Német Klaudió történész, aki nemcsak a múlt iránti elköteleződését, hanem lokálpatriotizmusát is gyerekkorából hozza. Bácskossuthfalvi gyökereiről, a helyi néptáncmozgalomban vállalt szerepéről, identitása formálódásáról és arról is mesélt, hogyan lett a közösségi élet egyik motorja, akár az Echo Club, a Firic Mozi vagy éppen az újraálmodott sörnapok megszervezésével. Klaudió története nem csupán a személyes elhivatottságról szól, hanem arról is, hogy egy fiatal miként formálhatja saját közegét, és közben önmagát is.
Hogyan írnád le a bácskossuthfalvi létet?
– Ahogy kutattam a helytörténetet, és ahogy ott élek, azt tapasztalom, hogy ha valaki beköltözik a faluba, és a közösség befogadja, akkor ő is alkalmazkodik, és idővel olyan lesz, mint a bácskossuthfalviak. Egy olyan emberré válik, aki ragaszkodik a közösséghez ott, ahol él. Számtalan példát találni erre a helytörténetünkben is – akár a zsidó lakosok esetében, akik átvettek bizonyos helyi viselkedésjegyeket. A „moravicai” ember kritikusabb – ezt különösen most érzem, hogy valamennyire belekóstoltam a politikába is. De ezt nem tartom problémának, mert éppen ez jelzi, hogy fontos számukra a közösség, és tenni is akarnak érte. A szerb nyelv tanulása viszont nehezebben megy. Rögtön észrevehető, ha egy bácskossuthfalvi magyar nemzetiségű beszél szerbül – van egy jellegzetes hanglejtés, ami árulkodó. Nálam is biztosan hallható. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a történelem során, amikor igazán szükség volt rá, az itt élők mindig képesek voltak összefogni. Ez az identitás pedig csak akkor érthető meg igazán, ha valaki maga is helyben él. Én legalábbis máshol nem találtam ehhez hasonlót.
Politikatörténésznek tartod magad, ahogyan ezt egy korábbi, a Magyar Szóban megjelent interjúban is mondtad. Mennyire rögös út vezetett ehhez a fogalomhoz?
– A politikával nem könnyű foglalkozni, különösen akkor, ha az ember történész is, és ezzel is aktívan foglalkozik. Mégsem mondanám, hogy különösebben rögös út vezetett idáig. Az első munkám, amely végül ebbe az irányba terelt, Csubela Ferencről szólt. Őt a vajdasági magyarság elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség alapító elnökeként ismeri, ugyanakkor az ő életműve messze túlmutat ezen a szerepen. Úgy érzem, az ő életútja két szempontból is meghatározó volt számomra. Egyrészt megtanított arra, hogyan kell és hogyan érdemes a közösség felé fordulni, hogyan lehet hitelesen képviselni az embereket. Másrészt pedig olyan mélyen megragadott az ő története, hogy ettől a ponttól kezdve tudtam: politikatörténettel szeretnék foglalkozni. Azóta is ezzel foglalkozom: olyan politikatörténeti folyamatokat kutatok, amelyek segítenek jobban megérteni a vajdasági magyar, illetve tágabb értelemben a külhoni magyar közösségek történelmét. Hiszem, hogy ezek az ismeretek nemcsak a kutatók számára fontosak, hanem a helyben élő magyarság és az egyetemes magyar közösség számára is.
A hivatásod mennyiben segít neked abban, hogy még jobban őrizd a magyar identitásod?
– Mindig élesen különválasztom a történelemkutatást és az identitás kérdését, legalábbis tudatosan törekszem erre. Tudom ugyanakkor, hogy egy történész sosem lehet teljesen objektív, hiszen már az is egy szubjektív döntés, hogy ki milyen témát választ kutatásra. Mégis, van egy latin közmondás, amely számomra irányadó: sine ira et studio – vagyis „harag és részrehajlás nélkül”. Tehát amikor történelemmel foglalkozom, akár kényes témákkal, akár olyan kérdésekkel, amelyek szorosan érintik a saját magyar identitásomat is, mindig törekszem arra, hogy a dolgok fölé tudjam helyezni magam, és elfogulatlanul közelítsek a vizsgált jelenségekhez. Ugyanakkor a történelem, ahogyan ezt korábban is említettem, természetesen hatott arra, hogy milyen erőssé vált bennem a magyar identitás. De számomra ez az identitás nem pusztán „vajdasági magyarságot” jelent. Úgy érzem, ezt pontosítani kell: én a bácskossuthfalvi magyar identitásban találom meg igazán önmagam.
A MOFISZ Ifjúsági Tanácsának elnökeként mire vagy a legbüszkébb? Újraindult az élet az Echo Clubban, Sörnapokat is szerveztek, de a Firic Mozit sem hagyhatjuk ki a felsorolásból.
– A Firic Mozi egy topolyai kezdeményezés, míg a MOFISZ Ifjúsági Tanács bácskossuthfalvi történet. Célunk egy olyan ifjúsági szervezet működtetése, amely egyszerre képviseli a fiatalok véleményét, és építi a közösséget. Ennek egyik fontos pontja az volt, hogy újraélesszük az Echo Clubot. Mivel a környéken nincs olyan szórakozóhely, ahol rendszeresen magyar előadókat láthatnánk, ezért havi egy alkalommal „nagy halakat” hívunk meg, és az eddigi rendezvények azt mutatják, hogy van igény erre. A Sörnapok kapcsán fontos kiemelni, hogy nem a már meglévő augusztusi rendezvényt szeretnénk kiváltani, hanem kiegészítő programként októberben megszervezni egy vajdasági „Oktoberfestet”. Nem a német hagyományt másoljuk, hanem egy bácskai hangulatú fesztivált szeretnénk, helyi arcéllel és zenekarokkal. Az egész szervezetünk dolgozik rajta, az eseményt október 4-én tartjuk. A Firic Mozi ötlete még az önkormányzati választások előtt született, mert kevés magyar film érhető el helyben, holott a magyar filmipar rengeteget fejlődött. Ezért létrehoztuk ezt az adományalapú vetítést: mindenki annyit fizet, amennyit tud. A topolyai önkormányzat is támogatja az ügyet, és havi rendszerességgel vetítünk magyar filmeket, jellemzően 80-100 fős közönségnek. A visszajelzések nagyon pozitívak, sokan meglepődnek, milyen jók ezek a filmek, és visszatérnek.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
