2024. június 17., hétfő
A HÓNAP MŰTÁRGYA A SZABADKAI VÁROSI MÚZEUM FÜRKÉSZABLAKÁBAN

Parkrészlet virágzó bokrokkal

Csóvits Ilona: Parkrészlet virágzó bokrokkal, 1906 körül, olaj, karton, 27,3 * 39,5 cm, Szabadkai Városi Múzeum (ltsz. U–2727)

Csóvits Ilona (Szabadka, 1879 – Szabadka, 1951), Szabadka első akadémiai festőjének a virágzó bokrokkal díszített parkrészlete a megőrzött, világosabb palettájú tájképeinek egy kis csoportjába tartozik, mint például a Palics című kis formátumú festmény (1904 körül) és a valamivel nagyobb A palicsi Nagy Terasz (1929) is – ez utóbbi kettő a szabadkai Dr. Vinko Perčić Honi Képtárban van. A Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményéből származó képen a park napfényes részlete látható, a középen két fényűzően virágzó bokor között kanyargó ösvénnyel. Dinamikát kölcsönöz a képnek a színhatások mellett a napsütötte, világos részek és az árnyékos sötét részek kontrasztja. Az alkotást a Nagybányai remekművek magángyűjteményekből című vendégkiállítás idején mutatjuk be, mert az alkotó maga is a nagybányai szabadiskola egyik résztvevője. Csóvits Ilona rövid önéletrajzi jegyzeteiben a nagybányai művésztelep ingyenes festőiskolájában eltöltött időszakaként az 1903-as és 1904-es évek július és augusztus hónapjait említi, valamint festőművész tanárait is megnevezi: Iványi -Grünwald Bélát, Réti Istvánt és Ferenczy Károlyt. Nem tudni, jegyzeteinek ez a része mennyire pontos, mert köztudott, hogy 1903. június közepén tért vissza müncheni tanulmányairól, és július 4-én nyílt meg egyéni kiállítása, ami természetesen nem zárja ki, hogy utána Nagybányára utazott. Emellett 1904 júniusának második felében Palicson festett és oktatott, ami szintén nem zárja ki, hogy a nyár hátralévő részében Nagybányán tartózkodott. A Bácsmegyei Napló 1904. június 23-án megjelenő számában olvasható: „Csóvits Ilona szabadkai festő, ki Asbe-akademiának volt kitűnő növendéke, most Palicson üdül s festi a szebbnél szebb palicsi tájképeket. A festő nyilatkozata szerint oly eredeti szép Palics tavának tája s oly nagy színpompa veszi körül, különösen a hajnali és esti alkonyat óráiban, hogy sok ecset találná itt művészetének tárgyát.... A Villa Demidorban él.” (A Demidor villa tulajdonosa a színész, később ügyvéd Dr. Demidor Imre volt, a villa a Hegedűs József utcában található). A Bácskai Hírlap 1905. július 9-i hírei között találjuk azt, hogy azon a nyáron felvették a nagybányai festőiskolába. Reti István 1906-ban említi a résztvevők névsorában. Felvetődik a kérdés vajon a festőnő vagy Reti tévedett? A dilemmát a festőnő városi tanácshoz intézett beadványa oldja fel. A dokumentumból, amelyet a Szabadkai Történeti Levéltárban őriznek, kiderül, hogy 1906 nyarán az Országos Festőművészeti Egyesület meghívására Nagybányán töltötte. Bárhogy is legyen, megállapíthatjuk, hogy 1904 nyarán Csóvits Ilona festészete a természetben való festészet felé, illetve a plein air festészet és tájképek felé orientálódott. Az is leszögezhető, hogy ő az első szabadkai művész, aki Nagybányán dolgozott, Oláh Sándort, Balázs G. Árpádot és Farkas Bélát megelőzve. Emellett egyike azon kevés vajdasági női résztvevőknek, akik között megtaláljuk a kikindai Telbisz Irma, a zentai Solymos Beatrix és a bánsági születésű Petrović Zorka nevét is. Bizonyos számú, 1904 utánra datálható tájképével az e terület művészeinek csoportjába tartozik, akik a természettel párbeszédben elszakadnak az akadémizmustól és a müncheni realizmustól.
Csóvits Ilona, az első hivatásos festőnő megjelenése a szabadkai és a tágabb régió művészeti színterén egyrészt tükrözte a globális társadalmi és művészeti eseményeket – ezen belül a helyi művészeti szcéna fejlődését, másrészt köze van a feminista mozgalmak általános hullámához és a képzett nők, hivatásos alkotók megjelenéséhez. Művészeti tevékenysége abban az időben zajlott, amikor a szecesszió diadalmaskodott a világban, és egy új szellemiséget honosított meg, amelyben ikonográfiai vezérmotívumként a nők foglalták el az egyik központi szerepet, Szabadka arculata pedig a pompás szecessziós épületek építésével változott. A szecesszió szempontját most azért is említjük, mert júniusban ünnepeljük a szecesszió világnapját. Ez egy olyan időszak volt, amikor a művészet művelése megerősödött, és a szabadkai polgárok társadalmi életének tényezőjévé vált, a lakások falain pedig a mellékelt műhöz hasonló képek jelenhettek meg.

Szöveg: Ninkov K. Olga

Nyitókép: Kolovics Szvetlana felvétele