A Dužijanca Bunyevác–Horvát Egyesület szervezésében az elmúlt hétvégén megtartották a hagyományos aratóünnepség, a Dužijanca zárórendezvényeit. „Köszönet Istennek, dicséret az embernek” – ez volt az idei rendezvénysorozat jelmondata.
Fotó: Molnár Edvárd
A központi műsor keretében pénteken a város főterén kézművesek állították fel standjaikat. A kirakódóvásárt egész hétvégén megtekinthették az érdeklődők. Pénteken este tamburaestet tartottak, táncegyüttesek léptek fel, valamint bemutatták az idei aratópárt és kísérőiket. A városháza előcsarnokában szalmakiállítás nyílt. Szombat este külföldi, valamint helyi néptánccsoportok fellépéseit láthatta a nagyérdemű.
Tegnap a központi rendezvény felvonulással kezdődött. Az ünneplők a kéri templomtól elsétáltak a Szent Teréz-székesegyházig, ahol tíz órakor alkalmi szentmisét szolgáltattak, megszentelték az idei termést és az új kenyeret, majd ezt követően kezdődött a felvonulás a főtérig, ott Maglai Jenő polgármesternek átadták az új kenyeret. A rekkenő hőség ellenére a város főterén alig akadt szabad hely, hatalmas tömeg volt kíváncsi a népviseletbe öltözött felvonulókra és az ünnepi műsorra.
Ez a remény napja, a jövőbe vetett reményé, hogy a fáradtságos munkának lesz eredménye, hangsúlyozta alkalmi beszédében Maglai.
– Ez a hála napja is. Hálásak vagyunk szorgalmas földműveseinknek, amiért megtermelik a búzát, amiből megsütik mindannyiunk kenyerét. Az idén különösen okunk van az örömre, rekordmennyiségű búza termett. Isten megajándékozott bennünket. Van miért örülnünk. Az idén is bebizonyosodott, hogy a szorgalom, a fáradhatatlanság és az Isten előtti alázat meghozza eredményét. Az aratás és a betakarítás ünnepének a jövőről kell szólnia, és a jövőnk itt van, adott a termék, adott a jövőkép, amely biztosítja a közösségnek a fejlődését, ebben kell hinnünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy támogassuk egymást, hogy erőt adjunk egymásnak az év minden napján. Nemcsak az anyagi gyarapodásban, hanem a szellemi fejlődésben is hinnünk kell. Kincsként kell tekintenünk arra, amit őseink ránk hagytak – fogalmazott Maglai.
