A tavalyi év gazdasági eredményeinek elemzése volt a Szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara keddi igazgatóbizottsági ülésének fő témája, ezúttal azonban a hivatalos statisztikai adatok mellett a vállalkozók észrevételei kerültek előtérbe – mondta el Ivan Vojnić Tunić, a kamara titkára.
– Vállalkozóink a kamarai bizottságok ülésein megfogalmazták saját véleményüket, értékelték a tavalyi évet gazdasági szempontból, ugyanakkor javaslatokat is tettek arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az idei évben a vállalkozói környezet kedvezőbb legyen. Ehhez az elemzéshez mi hét anyagot készítettünk elő, ezek: a gazdaság mozgása, az árucsere, a mezőgazdasági árucsere, a vállalkozások árucseréje, valamint három további anyag. Ezek egyike a régiónak nyújtott gazdasági ösztönzéseket összegzi, a másik a térségben jelen lévő külföldi beruházások eredményeit tartalmazza, a harmadik pedig egy új kimutatás, a likviditási gondokkal foglalkozik. Ez utóbbi egy igen fontos dokumentum, ugyanis a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a vállalkozók 23 százalékát érinti a probléma, vagyis minden ötödik vállalkozás fizetésképtelen volt tavaly 30–180 napig. Ez a probléma idén is fennáll. A probléma az, hogy létezik ugyan törvény, de nem hozta meg a várt eredményeket – részletezte a titkár, hozzátéve, a vállalkozók egy sor javaslatot fogalmaztak meg.
A vállalkozások a közterhek csökkentését szeretnék elérni. A különféle kedvezmények ugyanis csak az új foglalkoztatásnál járnak, a korábbi alkalmazottakra ilyesmit nem biztosít az állam. A cégeknek kedvező feltételek mellett folyósított forrásokra lenne szükségük. Igaz, hogy a kamatok az utóbbi időszakban csökkentek, de az érintettek szerint ez nem elegendő, ugyanis sok esetben maga a procedúra annyira összetett, hogy sokan emiatt nem is pályáznak. Szükséges lenne a különféle szubvenciók ellenőrzése. Vojnić Tunić elmondta, az állami költségvetés egyharmadát teszik ki különféle juttatások, ezeket felügyelni kéne, és az elsődleges kritériumnak az új érték teremtésének kellene lennie. Mielőbb be kellene fejezni a közszféra reformját, definiálni, hogy pontosan mennyi alkalmazottal fog működni, hogy a vállalkozói szféra tudja, mekkora terhet kell magára vállalnia. Ösztönző jellegű adórendszerre lenne szükség, amelyben akkor kell fizetnie a vállalkozásnak, ha elér egy gazdasági eredményt. A jelenlegi rendszer a vállalkozók szerint degresszív, különféle statikus alapokon kell adózni, a vagyon, a jogok és hasonlók után, ami nem csak, hogy nem ösztönzi a gazdasági folyamatokat, hanem le is terheli azokat anyagi értelemben. A vállalkozók azt is elvárják, hogy a meghozott törvények eredményt is hozzanak. Ha egy cég nem tudja 60 napig megfizettetni kinnlevőségét, kénytelen bírósági úton behajtani, ami hosszadalmas és költséges is.
Stabil árfolyamra lenne szükség, taglalta tovább Vojnić Tunić, aki szerint a kisebb eltérések rövid távon kedvezőek azoknak, akik exportálnak, de hosszú távon mindenki veszít az ingadozás miatt. Az áruvédelem rendszerét is ki kellene dolgozni, ugyanis a különféle kereskedelmi megállapodások nyomán mindenféle áru jut Szerbiába az EU-ból, például húsipari termékek. Olyan rendszerre lenne szükség, amely a hazai állattartókat védi, amely biztosítja, hogy el tudják adni hízóikat és más állataikat.
– Ha erős gazdaságot szeretnénk, fejlesztési bankra van szükség, amely kedvező hiteleket biztosítana a gazdaság részére. Nagy összegek mennek el a közszférában történő beruházásokra, a 10-es közlekedési folyosó és más autópályák építésére, ezeket az összegeket hatékonyabban kellene ellenőrizni. A közbeszerzési törvényt is szigorúbban kellene alkalmazni és a szürkegazdaságot is csökkenteni kellene. Ez mindenhol jelen van, nem szerbiai specialitás, de ha csak öt százalékkal tudnánk csökkenteni, a költségvetés már a nullán lenne. Azután a kötelező egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékok megfizettetését is fokozni kell. Azzal, hogy egyes munkáltatók ezt nem fizették, ez legalább 1100 milliárd dináros kinnlevőséget okozott – emelte ki a titkár.
Az ország még mindig nem oldotta meg a 17 nagyvállalat és több kisebb magánosításának problémáját, ezt is be kellene fejezni, ugyanakkor azokat segíteni pénzügyileg, akik sikeresek, mert ők lehetnek a húzóerő a többiek számára, tette hozzá Vojnić Tunić, aki szerint a végső cél az kellene, hogy legyen, hogy a fogyasztás ne haladja meg a termelés szintjét.
