2024. december 8., vasárnap

A Denver Jokere és a gyűrű

Néhány napja a Denver 47 évnyi várakozás után megnyerte az NBA bajnoki címét, ezzel a huszadik tengerentúli franchise lett, amely felült a világ legerősebb versengésének a trónjára. A siker első számú kovácsa pedig egy hazánkfia, mi több, szűk értelemben vett környékünkről származó kosaras, Nikola Jokić volt, aki nemcsak az elfogult szurkolók, patrióták és más rajongók, de a nemzetközi szaktekintélyek, az amerikai és általában a pártatlan hozzáértők széles körű véleménye alapján is új fejezetet nyitott a játék történetében.

Mondani sem kell, hogy az egykori Jugoszlávia területén el vagyunk kényeztetve kiváló kosarasokat illetően. Predrag Danilović minapi, meglepő, az aktualitások fényében némiképp ünneprontó nyilatkozata is erről szólt, a Szerbiai Kosárlabda-szövetség (KSS) elnöke ugyanis a diadal csúcspontján, a totális eksztázis kellős közepén beszélt arról a horvát index.hr portál széles körű szakmai közvélemény-kutatásában, hogy nem tartja a Jokert minden idők legjobb európai játékosának. A KSS-vezérnek természetesen megalapozott oka van ezt gondolni, elég csak Dirk Nowitzkire, Giannis Antetokounmpóra, Pau Gasolra, Arvydas Sabonisra, Dražen Petrovićra stb. gondolni, bár a mondatai nyersesége szembeötlő volt abban a pillanatban, amikor mindennek az örömről kell(ene) szólnia.

Az exjugoszláv térségre és szigorúan az NBA-ben elért eredményekre szorítkozva véleményem szerint már kijelenthető, hogy Jokić a legkiemelkedőbb, legmeghatározóbb játékos. Adja magát a felvetés, hogy a Michael Jordan fémjelezte Chicagóval három bajnoki gyűrűt nyerő Toni Kukoč elérhetetlen a zombori számára, de a horvát minden zsenialitása ellenére, azzal együtt is, hogy mennyivel megelőzte a korát, igen távol állt attól, hogy egy NBA-bajnok gárda egyértelműen legfontosabb játékosa legyen (meg inkább igaz ez a Dallasszal 2011-ben bajnok Predrag Stojakovićra és főleg más szerb, horvát vagy szlovén, a csapatukban sokadhegedűs NBA-bajnokokra).

Márpedig a zombori a vállán vitte a Nuggetset, nemcsak most, hanem hosszú évek óta – már az alapszakasz MVP-díjai is egyedülállóak az (egykori) jugoszláv játékosok szempontjából, most pedig a Joker úgy lett a nagydöntő egyöntetűen megszavazott MVP-je, hogy a Miami elleni sorozatban 30 pontot, 14 lepattanót és 7 asszisztot, míg a teljes playoffban 30-at, 13,5-et és 9,5-et átlagolt, miközben rendre kritizált védekezését is magasabb szintre emelte. Eközben tíz tripla duplát jegyzett a rájátszásban – 16 csapatból mindenki más összesen hármat –, és az első játékos lett a háromnegyed évszázados ligatörténetben, aki mindhárom statisztikai kategóriát abszolút értelemben is az élen zárta egy playoffban (600 pont, 269 lepattanó, 190 assziszt).

Nikola Jokić, Jamal Murray és Michael Malone (Fotó: Clutchpoints)

Nikola Jokić, Jamal Murray és Michael Malone (Fotó: Clutchpoints)

Az egyik legnépszerűbb amerikai ligaelemző műsor, az NBA on TNT állandó vendége, Shaquille O’Neal már évek óta azzal a hálálkodó fordulattal él Jokić kapcsán, hogy őáltala visszatértek a „nagy emberek” az NBA-be. A centernagyágyú nyilván mások mellett magára és Tim Duncanre gondol ilyenkor, hiszen utóbbi – minden idők legjobb erőcsatárának tartott Spurs-legenda – 2016-os visszavonulása után, a triplaforradalommal és az egyre pörgősebb játék meghonosodásával egyidejűleg fokozatosan eltűntek azok a magas kosarasok, akik köré bajnokesélyes csapatot verbuválnak, és inkább a fürge, jól dobó irányítók, az akrobatikus kisemberek vagy épp a jól védekező hárompontos-specialisták kerültek rivaldafénybe. A szerb azonban bajnoki gyűrűjével pecsétet is tett rá, miszerint átírta ezt a trendet, és a magas posztról végzett intelligens játékszervezői munkájával egy személyben új irányt adott a ligának – olyan irányt, amely immár bizonyítottan eredményes.

Végezetül, a Denver sikere kapcsán szót érdemel a teljes franchise évtizedes munkája is, amely a korszakra nem jellemző módon hozta meg gyümölcsét. Manapság, amikor a klubtulajdonosok – kevés kivétellel – rövid távon megtérülő befektetésekre alapoznak, és egy-két év alatt, nagy sztárok összevásárlásával akarnak összerakni egy bajnokesélyes csapatot, üdítő és ritka ellenpéldának számít a Nuggets, amely edzőjét, Mike Malone-t 2015 óta foglalkoztatja, és minden bukdácsolás, rájátszásról való lemaradás és korai kiesés ellenére hitt benne, miközben körülötte számos csapatnál röpködtek az edzők felé a felmondások egy-egy korai rájátszásbeli búcsú, sőt szezonközi hullámvölgy miatt.

Ahogyan Malone trénert kezelte a multimilliárdos Stan Kroenke tulaj és a teljes vezetőség, úgy bánt a franchise a játékosokkal is, akik közül több mostani alapember is megjárta a poklok poklát, mielőtt a mennybe jutott. Denverben akkor is bíztak a bajnoki futás második legfontosabb emberében, Jamal Murray-ben, amikor a kanadai 18 hónapos kényszerpihenőt hozó térdsérülést szenvedett 2021 áprilisában, és akkor sem engedték el Michael Porter Jr. kezét, amikor a hórihorgas triplaspecialista sorra járta a karrierjét megmentő hátműtéteket. Az ilyen szintű bizalomra alapuló építkezést kiváló kiegészítő játékosokkal tették teljessé a Mérföldmagas Városban, 2021-ben Aaron Gordont, tavaly Kentavious Caldwell-Pope-ot és Bruce Brownt szerezték meg, miközben a tavaly draftolt Christian Braunnak is megadták a lehetőséget, hogy a legforróbb tűzben edződjön, és a veterán Jeff Green is kapott érdemi playoffperceket – a felsorolt hatos-nyolcas rotáció nyerte meg a Nuggetsnek az NBA-gyűrűt. A mese pedig ott kezdődött, amikor 2014-ben egy Taco Bell-reklám alatt, a képernyő hírsávjában a nézők értésére adták, hogy a játékosbörze 41. helyén egy bizonyos szerbet, Nikola Jokićot választotta ki a bajnoki címtől fényévekre járó Denver…

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Nikola Jokić, Jamal Murray és Michael Malone (Fotó: Clutchpoints)