Sportberkekben Bandi bátyánkról régebben, még az önigazgatás hajnalán sokat hallottam a zentai sportvezetők akkori elit társasága révén, de személyesen csak a hetedik könyvem írásakor találkoztunk Újvidéken, Kubát János közbenjárásának köszönhetően. Tevékenysége csak akkor vált a szememben igazából ismertté és naggyá. Ezt még fokozta egyik könyvemben (75 éves a zentai asztalitenisz) Kubát recenziója is: olyan fennhangon és tisztelettel méltatta Mucsi Andrást, hogy rá sem ismertem.
De ki is volt valójában a zentai Mucsi András? Egy volt talán azon „megbízható” egyének közül, akiket 1945 után főleg vidékről a szocialista hatalom kijelölt tartományi vezetői tisztségbe, vagy valaki más, és tényleges jellemét meg szervezőképességét vélte valaki előre felfedezni? A tények önmagukért beszélnek. A többszöri újvidéki és zentai találkozásunk során nyílt csak meg, és beszélt őszintén mindennapi önmagáról, meghurcoltatásairól, politikai tevékenységéről, a családról, de főleg a sportról. A szegedi, majd a pesti tanulmányi időszak mellett a zentai sportéletben több vonalon érvényesült, teniszezett, úszott, pólózott, focikapus is volt, pingpongozott és vívott is, de a legtöbb érmet kedvenc sportágában, az asztaliteniszben szerezte.
Zentán a II. világháború után Mucsi kitartó és lelkes sportmunkásságának köszönhetően tudott a zentai Pobeda SE-ből az asztalitenisz-szakág kiválni, és 1949-ben önálló klubbá alakulni, ami megalapozta a zentai asztaliteniszklub több évtizedes, mai napig tartó sikersorozatát, egyéni és csapatszinten egyaránt.
A többévi politikai funkciói mellett tevékenységének egyik legjelentősebb állomása a Magyar Szó mellékleteként 1969. március 7-én beindított Tiszavidék volt. Ez a 16 oldalas melléklet öt község dolgaival foglalkozó hetilap volt, 20 000 példányban jelent meg, s több mint 100 000 vajdasági magyar lakost (!) tájékoztatott mindarról, ami ezen a vidéken történt. Hat évig irányította a szerkesztőséget és a szerkesztőbizottságot mint a bizottság elnöke.
A tartományi szervekben betöltött funkciója mellett meg kell azt is említeni, hogy fő szervezőként óriási szerepet vállalt abban, hogy 1981-ben Újvidék sikeres asztalitenisz-világbajnokságot rendezett. A sportban eltöltött munkájáért Májusi Díjban és Spartak-díjban is részesült.
Fáradhatatlan, örökmozgó lévén a későbbiek folyamán is mindig tevékeny volt, így órákig sorolhatnánk még az érdemeit. Sajnos, az idő múlása közbeszólt, de az igazi sportbarátok sohasem feledik el Bandi bácsit.
Nyugodjon békében.
