A mögöttünk álló hét végén befejeződött a szerbiai birkózóbajnokság alapszakasza az I. ligában, s vasárnap este a négyesdöntő után már az is kiderül, ki szerzi meg a csapatbajnoki titulust kötöttfogásban.
Az alapszakasz kapcsán számos vélemény fogalmazódott meg, amely a gyalázatostól a jóig terjed, de vannak olyan vélemények is, amelyek teljesen feleslegesnek tartják a bajnokság ilyen menetét, s egyszerűen olyan pénzkidobásnak vélik, amely nem a birkózók érdekeit, a minél jobb felkészülést szolgálja, s semmiképp sem annak a maroknyi nézőseregnek az érdekét, amely a több évtizedes ingerből kifolyólag még beül a nyúlfarknyira, félórásra zsugorodott összecsapásokra, de ott nagyrészt csak tülekedést lát, a valamikori parádés akciókról meg csak nosztalgiázik.
Milan Jelić, a liga technikai felelőse elégedettséggel nyugtázta, hogy kilengések nem történtek, s rá lehet fogni, hogy minden szabály szerint zajlott, bár a belgrádi tisztségviselő szerint a versenykiírásban sürgősen konkretizálni kell a pontozási rendszert, mert ott bizony hézagok vannak. Jelić kiemelte, hogy a szabályosság szempontjából döntő szerepük volt a küldötteknek, akik becsülettel elvégezték a munkájukat.
Technikai szempontból tehát sikeres bajnoki alapszakaszt zártunk. Felvetődnek azonban más kérdések is, mint például a minőség és a látványosság, amelyet Bálint Zoltán, a ligabizottság elnöke elsődleges fontosságúnak tartott még az idény kezdete előtt, de elképzeléseit nem szavazták meg:
– A ligaversenyt megelőző magyarkanizsai ligabizottsági ülésen úgy alakult a helyzet, hogy a klubok képviseletében négy aktív bíró vett részt ezen, hivatalos személyként. Szarvashiba ez, hiszen megítélésem szerint a bírók csak az ő szemszögükből nézik a dolgokat, nem pedig a birkózást egészében. Így történhetett meg, hogy olyan döntések születtek, amelyek nem közönségbarátok, tehát nem vezettünk be több súlycsoportot, nem szavaztuk meg, hogy meccsenként egy bíró ténykedjen felelősségteljesen. Nem változtattunk semmit sem a szabályokon annak érdekében, hogy a közönség élvezhesse a mérkőzést. Ilyen hibát nem követhetünk el többet. Ami a szövetség szerepét illeti, azt továbbra is pozitívnak ítélem meg, hiszen a ligára szánt és beígért 1 millió dinárt kiizzadjuk valahogy. Mivel ebből a hivatalos személyeket fizetik ki, nagy segítség ez a kluboknak, a rájátszás költségeit pedig a szervező klub állja majd. Mindezek ellenére azért nem kell túlfényezni a dolgokat. Felmerül például a kérdés: ha a szövetség pénzeli a ligáját, okos dolog-e a döntéseket másra hagyni? A klubokban meg kell találni azokat a személyeket, akik felelősségteljesen végzik a munkájukat, a birkózás egészét képviselik, nem pedig önös érdekeket néznek. Ha ezen a téren helyre kerülnek a dolgok, véleményem szerint lehet bővítésről beszélni. Érdekes, hogy a magyar klubok is hasonló problémákat vetnek fel, magyarán hiányolják a komolyabb ligát. Én is azt mondom, nem lehet két olimpiai reménység miatt feláldozni a többi 300 birkózót, akiknek az év nagyobb részében nincs versenyzési lehetősége. A csapatnak még levetkőznek, de egyéni ambícióik már nincsenek. Ezért tehát felmerült egy közép-európai liga ötlete, amely a környező országok legjobb csapatait gyűjtené össze, s egész évben lehetne versenyezni. Itthon továbbra is azt állítom, hogy kell a kétfordulós liga. Magyarkanizsaiként azt látom, hogy a Potisjenek jót tett az edzőcsere, ismét vér csörgedezik az erekben, egészében véve pedig a papírforma érvényesült, azzal, hogy a Zenta kapcsán erősebb csapatra számítottam.
• Láthattuk, hogy a klubok nagy része önerőből nem tudott teljes csapatot indítani. Volt, aki 65 éveseket küldött szőnyegre, s sok csapatban vidékiek szerepeltek. Életképesek ezek a klubok?
– Itt két szemlélet ütközik. Valahol igazat kell adnom azoknak a kluboknak, amelyek az erősebb csapatokba már be nem férő veteránokat hívták segítségül, hiszen nem kell elfeledni, hogy számos klubnak egész más a költségvetése, a támogatottsága, ha az I. ligában versenyzik. Ez sajnos pont a magyarkanizsaiakra és a zentaiakra nem érvényes, meg a szabadkaiakra sem nagyon. Pedig, a mi kis közösségünkben nem sok olyan klub van, amely ligaszinten felnőtt csapatot tud indítani. Én mindenképp azon a véleményen vagyok, hogy fenn kell tartani a tíztagú ligát, s a kisebb csapatoknak olyan hathatós támogatást adni, hogy azok elindulhassanak a bajnokságban. Ha ismét győzne a józan ész, és újra tíz birkózó lenne egy csapatban, úgy egy-egy mérkőzés egy–másfél óráig tartana, ahol a nézők kitombolhatnák magukat. Jelenleg halotti torra hasonlít az egész. Nem szabad azt sem elhallgatni, hogy a klubokban nagyon gyenge a munka, s ezen változtatni kell. A szövetség ebben úgy segíthetne, hogy az edzőknek fizetést biztosítana.
