A szabadfogás megmaradt súlycsoportjainak döntőivel és bronzmérkőzéseivel tegnap este Isztambulban befejeződött a felnőtt-birkózóvilágbajnokság, amely résztvevők szempontjából rekordot döntött, ám minőségével és főleg botrányos bíráskodásával nem úgy marad majd meg a szemtanúk emlékezetében, mint a „legek legje”. Ezen sajnálatos tények miértjeit a FILA csúcsvezetőségében kell keresni, mert tanulságos volt, hogy a döntnökök még attól sem riadtak vissza, hogy orosz versenyzőt károsítsanak meg, azt pedig mindenki tudja, milyen befolyása van (volt?) ennek a nagyhatalomnak számító országnak a birkózásban.
Egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez a sportág jó irányban halad, s nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, a birkózásnak mint ókori sportnak magától értendően ott a helye minden olimpián. Ez még akkor is érvényes, ha London után szabályváltoztatások lesznek, s igyekeznek majd újra attraktívvá, nézőcsalogatóvá tenni, hiszen láthattuk, pénzzel minden elintézhető, s olyan hajmeresztő ítéleteket is lehet hozni, hogy azt még azok a szurkolók is megmosolyogják, akiknek kedvence javára ítéltek a bírók.
Nagyon úgy néz ki, hogy Martinetti elnökösködése alatt ez már nem változik meg, hathatós anyagi adományokkal a szövetség lassan félholdas érdekképviselet lesz, csak az a furcsa, hogy ezen az „úton” számos olimpiai és világbajnok is cinkosa, akik érzésem szerint 30 ezüstpénzért magát a birkózást árulják el.
Igen erős szavak ezek, de higgyék el, szakmai berkekben már erről beszélnek évek óta, s ha továbbra is csak a szavak mezején marad minden, a sok bába között elveszik a gyerek. Érvényes ez a szerbiai birkózásra is, amely a mai napig az egykori jugoszláv sikerek mögé bújik, amúgy meg olyan harmatgyenge, hogy az már botrányos. Nagy gond lehet ebből jövőre, hiszen az új sporttörvény értelmében a honi olimpiai bizottságnak sokkal nagyobb hatásköre lesz, s olimpiai évről lévén szó nyilván csak azok a sportágak jutnak majd komolyabb anyagi támogatáshoz, amelyek olimpikonokat adnak. Ehhez mi egyelőre fényévekre vagyunk birkózásban, s a további három selejtezős verseny sem kecsegtet semmi jóval, hiszen igaz, hogy súlycsoportonként hat-hat versenyző már ott van az ötkarikáson, az oda kívánkozók listája azonban ettől még korántsem könnyű, hanem egykori olimpiai, világ- és Európa-bajnokok és érmesek várnak még a lehetőségre.
Elhamarkodott jóslatokba azonban ne bocsátkozzunk, hiszen szurkolunk mi a fiúknak, de láthattuk, hogy nekik maguknak kell átértékelniük eddigi teljesítményüket, magukba szállni és kimondani, ennyi erőbedobás bizony nem elég, csak a honi kakasdombon. Magukat áltatják azzal, ha azt hiszik, elég a silány hazai porondon helytállni, mert az már nem mérce semmire sem, s bizony az sem elég, ha évente egyszer-egyszer valaki megvillan valami nemzetközi versenyen, amelyre a legjobbak már nem is járnak el.
Hogy milyen súlyos a helyzet Szerbiában, arra a közeljövőben (lehet, hogy már a héten) még visszatérünk. Előzetesen csak annyit, hogy nagyon furcsa ligaidény elé nézünk, amelynek végső győztesére már most mérget lehet venni, de a többi csapat sorsa bizonytalan, pedig 10 napunk van a rajtig.
Visszatérve a vb-re, természetesen nem elsősorban nekem kell elmondani a véleményemet. Két világhíresség tegye ezt meg, méghozzá Repka Attila olimpiai, világ- és Európa-bajnok, aki jelenleg a magyar juniorokat edzi, és Momir Petković olimpiai bajnok, az Egyesült Államok birkózóválogatottjának a szövetségi kapitánya, akik a kötöttfogás után értékeltek.
Repka: „Elbuktunk”
• Hogyan értékeled a szerepléseteket, és mi a teendő a további selejtezőkre?
– Bebizonyosodott, hogy ez valóban vérre menő, igen kemény világbajnokság volt, amelyen mi sajnos elbuktunk. Pici dolgokon múlott, de koncentrációs hibákat vétettek a fiúk. Szerintem a felkészülés jó volt, ezért nem kell lehorgasztani a fejet, hanem továbbhaladni az úton. Van két kvótánk, s szerintem kötöttfogásban további három várható, úgyhogy nem kell itt kétségbe esni.
• Mi volt az, amit tetszett, és ami nem?
– A bírók ténykedése enyhén szólva visszás volt. Az normális, hogy néhány döntéssel segítik a rendezőket, de most túlzásba vitték. Túl sok meccs ment el azon, hogy a hazaiakat segítették.
• Ilyenre volt-e példa, amikor még versenyszerűen indultál egy-egy nagyobb tornán?
– Volt hasonló régen is, de a jelenlegi szabályok mellett óriási szerepe van a bírónak. Ezt ki is használják.
• Szerinted egy London utáni szabálymódosítás változtathat-e ezen valamit? Vagy beáll ez a taktikázó valami, amit, gondolom, te nagyon nem szeretsz, mert emlékezünk arra, hogyan küzdöttél a szőnyegen…
– Az biztos, hogy változtatni kell, s valahogy abba az irányba terelni, hogy egy szoros csatában ne a füttymester döntsön. Esetenként 10 év munkáját tehetik így tönkre.
• A 120 kg-os döntőről mi a véleményed?
– Erről inkább nem nyilatkoznék, mert én személy szerint a tőkére raktam volna a nyakamat, hogy ki nyer.
Petković: Mi hét kvótával számolunk
• Milyenek a benyomásai a saját csapatáról, az egész világbajnokságról?
– Az egész vb kötöttfogású része hihetetlenül minőségi versenyt hozott. Az reményt keltő, hogy ennyi versenyző van ennyi országból. Ami a mi válogatottunkat illeti, eredményben jócskán lemaradtunk attól, mint amit vártunk magunktól. Ettől azért nem esünk kétségbe, hiszen az amerikai olimpiai selejtező első körét nálunk, Orlandóban tartják meg, s ha szükséges, további két esélyünk lesz kiharcolni az ötkarikáson való indulás jogát.
• Ez azt jelenti, hogy mind a hét súlycsoportban sikerre számítanak?
– Az amerikai kontinensen csupán a kubai, a venezuelai és az egyesült államokbeli birkózás számít erősebbnek. Ennek fényében minden más sikertelenségnek számítana. Nekünk könnyebb dolgunk van, mint az európaiaknak.
• Hogyan kommentálja a bíráskodást?
– Mindez nagyon szomorú. Ennek semmi köze sincs a sporthoz, hanem politikai és egyéni érdekek döntenek, s mindez a FILA égisze alatt. Sajnos mi, akik e sportágban vagyunk, évek óta ennek vagyunk a szemtanúi, s már odáig mennek a dolgok, hogy meccseket vesznek meg. Az, ami a 120kg-os döntőben történt például, annyira botrányos, hogy ezt a szégyent ez a sportág nem érdemli meg. A birkózás, a sport tisztasága az, amely jellemformáló, s amely az embert egész életében elkíséri. Szomorú.
• Mikor látjuk ismét Európában?
– A belgrádi Európa-bajnokságra biztosan eljövök, addig is, sokszor és melegen üdvözlöm a Magyar Szó olvasóit!
