Nagyon messze van tőlünk, hogy bármit is tudhatnánk róla. Pedig egy több millió lakosú metropolis, sőt főváros. Nincsenek a környékén nagyobb összecsapások vagy tüntetések, így híre sem repül oly távolra. A mindennapok viszont itt sem felhőtlenek.
Tanzánia kereskedelmi és gazdasági fővárosa (a kormány Dodomában székel) rengeteg meglepetést tartogat. Közel sem olyan, amilyennek innen, Európa közepéből elképzeljük. Afrikával kapcsolatban sokakban él egyfajta előítélet, miszerint ott minden szegényes, piszkos, veszélyes. Különbséget kell tenni a város központja és a nevezzük úgy: valódi Dar es-Salaam között. Hogy milyenek a külvárosok, azt nem tudom, mert arra nem jártam. Több ízben felhívták a figyelmemet és a lelkemre kötötték, hogy oda ne menjek. Arrafelé nincs áram, közvilágítás, a mobilhálózat is sok helyen akadozik, nincs ivóvíz, de a legnagyobb gond mégis a közbiztonság. Senki sem tudja garantálni ott a turisták biztonságát. Vannak ugyan rendőrök mindenfelé a városban, de ők is nagymértékben függnek a helyi bandáktól, kiskirályoktól. Pár dollárért, ami ott néhány napi fizetésnek felel meg, sok mindent hajlandók nem észre venni vagy máshogy emlékezni rá.
A belváros egy egészen más világ. Ide nem járnak be az éhező, ágról szakadt helyiek. A színesbőrűek, akik errefelé megjelennek, ápoltak, van tisztességes munkájuk, adnak magukra. Gyakran külföldi vállalatok alkalmazásában állnak. A multinacionális cégek előszeretettel működtetnek irodákat a fejlődő országokban. Itt sokkal alacsonyabbak az irodák működési költségei és az alkalmazottak járandóságai. Egy ilyen környezet Tanzánia kereskedelmi és gazdasági központjának új negyede.
A várost 150 éve alapította Zanzibár szultánja egy kis halászfalu helyén. A vasút kiépítése hatalmas impulzust adott a városnak. Kikötője Kelet-Afrika legforgalmasabbja lett. Ekkor még itt székelt az ország kormánya, később a minisztériumokat átköltöztették egy kedvezőbb klímájú városba. Dar es-Salaam gazdasági és kereskedelmi elsősége alapításától napjainkig megkérdőjelezhetetlen. Annyira jók e két területen, hogy a város a kontinens keleti partvidékének legmodernebb és talán leggazdagabb városává nőtte ki magát. Egy dar es-salaami felhőkarcolós fényképről senki sem mondaná meg, hogy egy afrikai szegény országban készült. A város ikertornyai az ország legmagasabb épületei. Kikötője Tanzániában a legnagyobb. Számos Ázsiából érkező teherhajó itt köt ki, és naponta hagyják el tankerek az öblöt. Sok komp indul a turisták által igen népszerű Zanzibár szigetre. A kikötőt mégsem a hajók látványa uralja, hanem a katolikusok Szent József katedrálisa és az evangélikusok Azania székesegyháza. Amikor épültek, még nem voltak a kikötő részei, idővel bekebelezték őket a dokkok és mólók. A teherkikötő mellett van egy pici halpiac, ahol ízelítőt lehet kapni az igazi Afrikából. A kontinens keleti partjának legnagyobb piaca, a Kariakoo is Dar es-Salaamban van. De a város ma már inkább bevásárlóközpontjairól, plázáiról, mozitermeiről, éttermeiről, éjszakai klubjairól ismert. Északra és délre a várostól modern all-inclusive szállodák épültek az óceán partján. Ezek be vannak kerítve, fehér homokos magánstrandjuk és biztonsági szolgálatuk van. Felejthetetlen búvárkodásokat, merüléseket, vitorlás hajózásokat és horgászást szerveznek. Áraik az átlagos közép-európai családoknak elfogadhatóak. Akik már unják az európai strandokat és valami extrára vágynak, azoknak remek hely Dar es-Salaam. Az igényesebb nyugati turisták előszeretettel keresik fel a várossal szemközt fekvő trópusi paradicsomot, Bongoyo szigetét vagy a picit távolabb lévő Zanzibárt.
