Manfredonia

Az, hogy Gargano-félsziget, nem mond sokat. De ha úgy említjük, hogy az olasz csizma sarkantyúja, akkor már jobban el tudjuk helyezni a térképen. Sok érdekesség van ezen a néhány ezer négyzetkilométeren: Viestében áll emberemlékezet óta a kővé dermedt Pizzomunno, San Giovanni Rotondoban nyugszik Pio atya, Monte Sant’Angelo barlangjában többször is megjelent Mihály arkangyal. Itt halad a Longobárdok útja, de világörökségi helyszínek is vannak a félszigeten.

A Gargano Nemzeti Park Itália egyik gyöngyszeme. Itt vannak a legnagyobb összefüggő erdőségek, végeláthatatlan olajfaültetvények, Olaszország egyetlen tölgyfa- és bükkfaerdeje. Sok megjelölt és jelöletlen matuzsálem élvezi a dél-olaszországi klímát. Él itt egy csaknem 700 éves tiszafa és egy 40 méter magas bükkfa. A dombokat karsztbarlangok, források, fehérre meszelt falvak, őrtornyok teszik színesebbé. Az erdőséget szinte függőleges fehér mészkő sziklafalak választják el a mindig háborgó tengertől. Ebbe a csodavilágba Manfredonián, a Gargano kapuján keresztül vezet az út.

Manfredonia egy fiatalabb olasz város. 1260 körül alapította Manfréd szicíliai király. A nehéz terepviszonyok miatt itt volt a legkönnyebb megközelíteni a stratégiai fontosságú félszigetet. Manfredónia egy korábbi fontos város mellett épült. Siponton keresztül lehetett évszázadokon át eljutni a félszigetre. Egy 1255-ös földrengés viszont romba döntötte, nagy területek elmocsarasodtak, így magas lett a fertőzés az elhullott állatok és emberek tetemei miatt. Ekkor kezdte építeni Manfréd király az új települést, amely virágzó kereskedő- és kikötőváros lett a törökök betöréséig. A XVII. század óta semmit sem változott a Citta vecchia (óváros), tőle északra viszont kiépült a Citta nouva, az új Manfredónia.

A történelmi látnivalók, zegzugos macskaköves utcák, több száz éve érintetlen terek és templomok, valamint a kikötő az óvárosban vannak. Tengerparti városról lévén szó a mindennapok eseményei a kikötőben és a felette magasodó várban történtek. Manfréd király tiszteletére emelt erőd az első épületek egyike volt. Falai között ma a környékről begyűjtött régészeti leletek múzeuma működik. Tornyairól páratlan kilátás nyílik a városra, a tengerre és a környező dombokon lévő fehér teleülésekre. A vár előtt áll a városalapító ember nagyságú lovas szobra a város legismertebb bronzalkotása. Park veszi körül a történelmi jelentőségű építményt. Itt van a város strandja is. Innen indul az egy kilométer hosszú Manfréd-korzó, a város sétánya, és lenyúlik egészen a kikötőig. A fontosabb kulturális és történelmi látnivalók ezen a részen helyezkednek el. Az óváros központi része jól behatárolható egy kb. 600 × 800 méteres területre, melyet egyik oldalról a tengerpart, a másikról a régi városfalak vonala határol. A késő-középkori stílusban épült házak ma is tükrözik a valamikori manfredóniaiak életét. Ma viszont kávézók, fagylaltárusok, üzletek és prémium divatmárkák butikjai sorakoznak szorosan egymás mellett a több száz éves valamikori otthonokban. A korzón van a város főtere, a Piazza del Popolo a városházával, valamint a Stella Maris-templom. Ez a legismertebb templom Manfredóniában. Miasszonyunk, a Tenger Csillaga több olaszországi tengerparti település és a bennük élő tengerészek védőszentje. Manfredónia társvédőszentje Maioranoi Szent Lőrinc, aki az elnéptelenedett szomszédos Siponto püspöke volt az V. században. Neki szentelték a városi dómot. Érdekessége, hogy a főbejárat nem az oltárral szemben van, hanem helyszűke miatt az egyik hosszanti oldal közepén. Harangtornya nincs hozzáépítve, hanem az utca másik felén áll. A dómnak több értékes középkori freskója van, oltárán őrzik Szent Lőrinc karját.

Több monumentális palota, templomok és régen feledésbe merült rendeltetésű épületek segítenek elegánssá tenni Manfredónia egyszerű városképét. Közben alakul a város új imázsa is: évek óta kisebb-nagyobb bronzszobrokat helyeznek el városszerte. Az idő majd megmutatja, hogy jó irányba fejlődik-e ez a sokat megélt, kedves olasz kisváros.