Az oszmánok európai tartózkodásuk során számos helyen maradandót alkottak. Ma már kevés mecset, karavánszeráj vagy bazár működik kontinensünkön, de abból az időből való hagymakupolából és minaretből sincs sok. Ami megmaradt, az magas fokú védelmet élvez, nem ritkán világörökségit.
Albániát sokan lenézik, hogy fejletlen, piszkos, korrumpált, elmaradott, elhanyagolt, elszigetelt. Pedig talán pont a szegénységnek köszönheti, hogy a mai liberális társadalom helyett még megvannak a régi értékek, élnek a hagyományok, eredeti állapotukban megmaradtak a sok száz éves történelmi épületek. Az oszmánok európai fosztogatásuk alatt a Rigómezei csatától Buda visszafoglalásáig rengeteg helyen megvetették lábukat. Az a 300 év alatt ahol a nép nem akart behódolni nekik, ott mészároltak és ráerőltették akaratukat a leigázottakra. A Balkán-félsziget lakóival sem tettek másként. Hadi és kereskedelmi utakat alakítottak ki Európa belseje felé. Az ezek mentén lévő települések jövője és nyugalma biztosított volt. Egyik ilyen város a Dél-albániai Gjirokastra volt.
Megérkezésükkor a városnak már volt citadellája, alatta pedig nagyobb összefüggő földbirtokok, és dolgozott néhány mesterember a településen. De valami még hiányzott: a bazár. A keleti népek messze földön ismertek a kereskedelemről. Gjirokastrán is ez sokat lendített. A vár alatt több utcát átépítettek. Toronyszerű épületeket, ún. kullákat emeltek. Ezek 2-3 emelet magas épületek. Az utcaszinten volt a kereskedés, a műhely vagy a karavánszeráj, az emeleti termekben pedig laktak. A hely klimatikus adottságai miatt a teleket az első emeleten töltötték, a nyarakat a másodikon. Fehér mészkőből építették otthonaikat, tetejüket vastag palakővel fedték, amely jó hőszigetelő. A belteret oszmán virágmintákkal és szőnyegekkel borították. Ez a 200 kőház és társaik Berat településen Albánia két világörökségi helyszínének egyike.
Gjirokastra bazárvárosa mellett a fellegvárat is érdemes megtekinteni. Nemzetközi magazinok szerint ez a legszebb Albánia 150 vára közül. A helyi turisztikai hivatal úgy reklámozza, hogy itt van a kontinens legnagyobb fegyvergyűjteménye. Nos, területre valóban nagy, de ágyúkból, tankokból, puskákból azért nincs olyan sok. Van viszont egy lefoglalt amerikai kémrepülőgépük. Az amerikaiak azt mondják, hogy a pilóta eltévedt a ködben, kényszerleszállást hajtott végre, a gép megrongálódott, és nem volt kifizetődő megjavítani. Az albánok szerint légierejük a földre parancsolta az ellenséges gépet, és lefoglalta. Hatvan éve történt mindez. Ez a történet a múzeum legértékesebb darabja.
Gjirokastrában született a diktátor Enver Hoxha. Hatalomra kerülése után múzeumvárossá nyilvánította a települést, szülőháza pedig a város néprajzi múzeuma lett. Négy évtizedes uralma alatt Albánia elszigetelődött, így Gjirokastrát sem érte el a szocializmus vasbeton építészete. Hoxha származása miatt a város kiváltságokat élvezett a kommunizmus évtizedeiben. Múzeumvárosi rangja megóvta a nagyobb változásoktól. Ennek köszönheti, hogy az oszmánok hagyatéka is épségben megmaradt, ebből kifolyólag pedig világörökségi helyszín lett. Ez a kiváltság sokak szemét szúrta, ezért felrobbantották a diktátor szülőházát. Szintén Gjirokastra szülötte Ismail Kadare, a legismertebb albán regényíró, költő, műfordító. Munkássága legtermékenyebb időszaka egybe esett Hoxha diktatúrájának évtizedeivel. Tizenöt alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra, de soha nem kapta meg. Az ő szülőháza is emlékmúzeum. Erről a házról írta élete művét, a Kőbe vésett krónikát – egy kisfiú történetét, aki a gjirokastrai ház ablakából nézi végig a háború borzalmait.
Nyitókép: Gjirokastra legtöbbet fényképezett kullája
